Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Szvatkó Pál: A sajtó

A sajtó Érdekes megfigyelni: a csehszlovákiai magyar sajtó nem fejlődött ki az államfordulat előtti vidéki magyar lapokból. Ezen a téren feltűnő különbség van például az erdélyi és a csehszlovákiai magyar sajtó között, mert míg Erdélyben a legtöbb magyar újság a meglévő vidéki sajtó továbbfejlődéséből ered, Csehszlovákiában a legjelentősebb lapok új alakulatok és nem kapcsolódnak semmiféle helyi tradícióba. Mi lehet e különbség oka? Elsősorban kétségtelenül az, hogy az erdélyi magyarság már annak idején szervezettebb és önállóbb volt, mint a szlovákiai: az évszázados különélés, a nagy távolság az ország központjától, Budapesttől, bizonyos autarkabb szellemi és társadalmi életet teremtett benne, s vidéki lapjai sokkal erőteljesebbek, nagyobbarányúak és _ elterjedtebbek voltak, mint Szlovákiában. Könnyebben kapcsolódhattak tehát az új életbe, a lokális híreken kívül erősebb politikai és színvonalbeli gyökerek fűztéli a talajhoz. Szlovákia ellenben teljes egészében a budapesti sajtó piaca volt. Nem csoda, hiszen a határ alig hatvan kilométerre kezdődött Budapesttől, s a kitűnő összeköttetés révén hajdan a pesti lapok már délelőtt megjelenhettek a mai Szlovákia valamennyi nagyobb városában. Az élet is erősebb kapcsolatban állt a fővárossal, a vidéknek nem volt egyéni formája, s így a szlovákiai magyart nagyobbstílű ügyekben semmi más nem érdekelte, mint amit a pesti lapok közöltek. A vidéki sajtó jelentéktelen maradt, s nem tudott továbbfejlődni. A másik ok, amely lehetetlenné tette a továbbfejlődést, az elsőnek a következménye: a közönség elkényeztetett ízlése. A budapesti lapok színvonalához szokott olvasó elképzelhetetlennek tartotta, hogy most a vidéki újságokkal elégedjék meg. Jó újságíró kevés volt a mai Szlovákiában, mert mindenki, aki valamit tudott, automatikusan Budapestre került — ellentétben Erdéllyel, ahol az önálló erdélyi életben mégis akadt néhány ügyesebb tollforgató, aki az álamfordulat után nyomban bekapcsolódott a helyi sajtóéletbe és értett kifejlesztéséhez. A szlovákiai dilettáns, vagy elbohémesedett »vidéki szerkesztők« képtelenek voltak erre, sem szorgalmuk, sem képzettségük, sem kedvük nem volt a nagyobbarányú tevékenységhez. A közönség tehát könnyen távolodott el a magyar lapoktól márcsak azért is, mert a szlovákiai polgárság nagy része kezdettől fogva két- vagy többnyelvű volt, s egyformán olvas magyar, német, vagy cseh lapot. Amint tehát elmaradt a pesti újság, a bécsi, a prágai, vagy a pozsonyi német és cseh lapok felé nyúlt, amelyek színvonalával és értesültségével kezdetben természetesen semmiféle kisebbségi magyar lap nem versenyezhetett. Erdélyben nem kellett félni a hatalmas konkurrenciától s a magyar lapok az olvasók biztos támogatásával könnyebben épülhettek ki. Szlovákiában a kontroll túl nagy volt ehhez: az olvasó — aki a magyarság e legnyugatibb tömegében különben is élénk, éber, tájékozott nyugati ember volt,