Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Fizély Imre: A magyar iskola

vát. Voltak ugyan kulturális, irodalmi, szociális egyesületeink, társulataink, azonban ezeknek megteremtésén, létrehozásán, fenntartásán egyedül az államhatalom fáradozott. Ezzel szemben a régi Magyarország szlovákjai, németjei, románjai — a régi kisebbségek — kulturális, irodalmi, szociális egyesületeket és társulatokat alakítottak a nyelvi és faji ragaszkodás alapján, óvodák és iskolák épültek s a kulturális egyesületek és társulatok támogatására olyan gazdasági szervek létesültek, amelyek alapjában biztosították a társadalmi és nemzeti munka sikerét. Mi magyarok pedig — a régi »többség« az államhatalom védőszárnyai alatt élveztük az ölünkbe hullott előnyöket, mindent az államhatalom feladatának tekintettünk, mindent reáhárítottunk, magunk pedig kikapcsolódva minden harcból és küzdelemből, meg sem ismerhettük azokat a harci eszközöket és módokat, amelyek nélkül mint nemzeti kisebbség az új államalakulatban nem állhatjuk meg helyünket. Ehhez járult azután még aa a katasztrófa, hogy a magyarság az állam fordulattal régi vezetői nagyrészét egyik napról a másikra elvesztette. Egyrészük fejvesztve menekült s vitte magával amit megmenthetett. De amit megmentett a maga számára, azzal gyengítette az ittmaradók nemcsak kulturális, de gazdasági és erkölcsi súlyát is. A másik rész pedig szakított a magyar társadalommal: gyermekeit csehszlovák nevelésben részesítette, — még ott is, ahol volt magyar iskola. Ne csodálkozzunk tehát, ha ez a gyengeség, gerinctelenség — a rossz példa — magára maradt, fejvesztett magyarságunk nagy részére is átragadt, s nagyon sokan nemcsak jövőjüket, egzisztenciájukat, de még talán életüket is féltve megtagadták nemzetiségüket s gyermekeiket csehszlovák iskolákba küldték. Ilyen körülmények mellett aztán az államhatalom sem sietett nagy áldozatkészséggel a magyar iskolák támogatására s a békeszerződések, törvények és rendeletek idevonatkozó betartására. Ha maguk a magyar szülők gyermekeiket nem küldik magyar iskolába, akkor... ha új iskolát kell valahol építeni, legyen az államnyelvű... S míg a legtisztább magyar vidéken sem épülhet föl a szűk, rozoga, túlzsúfolt magyar iskola helyébe az új iskola, addig ugyanazon a helyen 5—6 csehszlovák család gyermekeinek csehszlovák kulturális egyesületek támogatásával és az államnál való szorgalmazásra megszületik a modern államnyelvű iskola. Csehszlovák gyermek alig akad 5—6 beléje, de elvégzi munkáját a lelkes agitációjú postamester, vasúti elöljáró, jegyző, vagy telepes, ígér a szegény magyar szülőknek könyvet, iskolaszert, ruhát, élelmet, s ahogy megkezdődik a tanév, az 5—6 csehszlovák gyermek mellett ott a 25—30 magyar gyermek. S ezzel az újabb csehszlovák sikerrel szemben csak egy magyar sérelemmel lett több, amelyre orvosságot, gyógyulást nem hoz az intervenció, de még csak a parlamenti interpelláció sem. így sorvad azután a meglévő magyar iskolák egész tömege, s egy szép napon bezárulnak kapui, mert nincs elég jelentkező, nincs elég tanuló.