Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története

iá politikai és viilágnézleti ellentétek kiegyenlítésére törekedett a nemzeti gondolattal meghatározott irodalmi értékelés alapján. A kultúrreferátuis eredeti, könyvkiadási programmját szintén a Kazinczy Társaság neve alatt valósította meg, amennyiben 1924 őszén megszervezte a Kazinczy Társaság Könyvbarátai c. egyesülést ia belföldi termelésű könyvek elhelyezése s így a kiadási lehetőség biztosítása érdekében. A megmozdulás egészen váratlan sikerrel járt, két hónap alatt, a legkisebb, személy szerint való propaganda nélkül, 1300 könyvbarát jelentkezett önként. A Kazinczy Társaság két éven át a berlini Voggenreiter Verlag magyiar osztályainak kiadványaiból válogatta ki túlnyomórészt szlovákiai írók műveit (hat közül négy belföldi, egy magyarországi, egy erdélyi). 1927-től a maga rezsijébe vette a könyvkiadást is s ezzel megteremtette az első rendszeres könyvkiadó vállalatot. Ezt a mindenkit megnyugtatható, egészen rendkívüli fejlődésmenetet zavarta meg egy váratlan incidens, olyan oldalról, ahonnan legkevésbé volt várható: a Prágai Magyar Hirlap, illetve a PMH szerkesztőségében akkor helyet foglaló egyesek részéről, akik addig benne voltak a Kazinczy Társaság írói névsorában, sót aktíve résztvettek a tervek végrehajtásában is. Valóságos pergőtűz árasztotta el a nehezen kiépített irodalmi támpontokat — amint későb kiviláglott — azért, mert egyrészt a PMH meléklapjánajk, a »Képes Hét«-nek üzleti érdeke kívánta, másrészt, mert az ú. n. »Szentiváni Kúria« számára kellett helyet csinálni. Az első Szentiváni Kúria még hozott valami eredményt. A két front között sikerült kiegyenlítést teremteni s elejtődött az »újarcú magyarok« új kezdeményezése. A romokat kellett újjáépíteni, mert a Kazinczy Társaság által lefektetett alap biztosnak látszott s az új ház felépítését a Kazinczy Kiadóvállalat szövetkezetté való átszervezése után a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet vállalta magára. Sajnos, azok, akik kívülről romjbolólkinak mutatkoztak, a Szövetkezet kebelében is azoknak bizonyultak. A Szövetkezet adminisztrációjának túlméretezése, egy évi könyvtermelés felének — (3 kötet) — ha nem is szándékos, de könnyelmű elkoboztlattása, — a közönség ízlésének és erkölcsi felfogásának nem megfelelő művek kiadásának! erőszakolása a legnagyobb anyagi és erkölcsi válságba sodorták a szövetkezetet. Ekkorra már nyilvánvaló lett a politikától teljesen távoltartott irodalmi front elleni támadás politikai tendenciája, mert a bomlasztó elemek irodalmi programostul a Pozsonyban megjelenő s a csehszlovák szociáldemokrata és agrár kormányhatalom érdekeit szolgáló sajtóorgánumnál, a »Magyar Ujság«-nál és a szintén »progresszív«, internacionális szellemiséget képviselő, közben megalakult »Masaryk Akadémiánál« kötöttek ki. A »Kuria« pedig háromévi vergődés után meghalt. A magáramaHadt, anyagi nehézségekkel küzdő — és a legértékesebb szlovákiai alkotóerők távolmaradása folytán — hivatását is vesztett Kazinczy Szövetkezetnek s közben megindított folyóiratának,