Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története

elaltatta irodalmi vágyaikat. Mivel a napilapok politikai álláspontot voltak kénytelenek elfoglalni, az irodalmi élet már kezdetben a politikai, sőt világnézleti differenciálódás jegyében indult s ez — mai napig sem szűnt meg. A napilapok igen korán — 1919—1920 — heti irodalmi mellékleten közölték a szellemüknek megfelelő irodalmi cikkeket. Ezek között időrendben és fontosságban is legelső a Kassán megjelent »Esti Újság« című keresztény szellemű napilap, mely többek között Mécs Lászlót is először szerepeltette a kisebbségi irodalomban, — és nem a bécsi »A Tűz« — ahogy általában elterjedt a hiedelem. Hosszabb életű irodalmi folyóirat egy volt ezen a területen, a Pozsonyban megjelenő »Tavasz«, mely három évfolyamával a? ugartörés nehéz munkáját végezte el. Az önállóságra törekvő, vagy helyesebben arra kényszerített szlovákiai irodalmi élet három alkotórétegból tevődött össze: az újságírói pályára szorított »dilettánsodból — a magyar ellenforradalom által világgá kergetett »emigránsok«-ból, akiknek egy csapata ideiglenes szállást vett itt, vagy Bécsből — Bécsi Magyar Újság, Jövő — importálta szellemét — s végül az új író-költő nemzedékből, mely a felfordulás idején kezdte bontogatni szárnyait. Természetes, hogy a további fejlődésre csak az első és harmadik csoport volt elhatározó befolyással, a középső, mint a bontakozó »kisebbségi szellem«-ben idegen elem, igen hamar kiválasztódott, csak az eszmevilága maradt meg azok lelki világában, akiket megfogott. Az irodalmi élet rendszerbe foglalásának kísérlete, a kultúrreferens programmja szerint indult el, mégpedig iái Kazinczy Társaság égisze alatt. 1923 őszére sikerült a teljh. minisztériummal visszavonatni a Társaság működésének felfüggesztését, alapszabályai jóváhagyást nyertek s így megkezdődhetett a »kisebbségi irodlaüom« szervező munkája, amelynek Kassán s különösen a Társaságban hagyománya volt, hiszen a Kazinczy Társaság foglalt állást legelőször már 1907-ben a vidéki kultúrgócpontok önálló kezdeményező működése s ezzel az irodalmi élet decentralizációja érdekében. A munkakezdés idejére esett a Kazinczy Társaság 25 éves fennállási jubileuma, melyet országos ünnepség keretében ünnepelt meg s amelyen az összes szlovákiai irodalmi és kultúregyesület hozzájárulásával olyértelmű alapszabálymódosítást eszközölt, hogy országos irodalmi egyesületté alakul át. Igaz, hogy ezt az alapszabálymódosítást a a fölöttes hatóságok elutasították. Mivel a tagválasztás nincs helyhez kötve, a Társaság beválasztotta rendes tagjai sorába szerte az országban író és írogató, értékesebb kultúrmunkásokat, akiknek írásban leadott szavazatai — hogy kiket tartanak az »író« névre érdemesnek — hozta meg a tollforgatók első komoly értékítéletét önmagukról s egyúttal az első irodalmi koncentrációt a kisebbségi sorsban. Ezen az alapon alakította meg a Kazinczy Társaság »írói szakosztályát« 1927 május 15-én, Tátraszéplakon, melynek névsorában