Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
A zene hirtelen elhallgatott, a lány a szoba közepén pukkerlit csinált, körülnézett a teremben és meglátta Braun urat. Hozzá szaladt és az ölébe ült. — Szerbusz, tátikám! Braun úr megveregette a lány meztelen hátát. — Erígy, mutatkozz be szépen az uraknak, lehet, hogy rövidesen már náluk fogsz táncolni. A lány csodálkozó kérdéssel nézett Braun úrra, azután rándított egyet a vállán, mint akit a dologból semmi se érdekel. Mindegy az neki, hogy hová veti a sorsa és kinek mutogatja .a meztelenségét. Felállt, pukkerlit csinált Sutay előtt. — Adél vagyok ... Azután Béluskához fordult. — Adél. Suta/ nagy igyekezettel állott fel. — Sutay vagyok, asztalosmester... azazhogy vendéglős Béluska csak a fejével biccentett. — Sutay, ifjabb . .. Adél lustán nyújtózkodott, ásítást takart el a tenyerével. — 3aj, de szomjas vagyok ... Braun sietve leintette. — Most ne légy szomjas, ez más ügy ... Adél unottan nézett széjjel a teremben és az1 asztalok közönségét nézegette. — Vagy úgy ... Felállt és szótlanul indult a másik asztal felé. Éjfélutánig maradtak még, mert a vonatjuk csak félkettőkor indult hazafelé. Addig Braun úr is befejezte a tanítást, szinte professzori alapossággal vezette be Sutayt és Béluskát a lokálvezetés rejtelmeibe. Béluska szeme csillogott, Sutay bágyadtan hajolt az üres feketés csésze fölé. Másnap azonban, mingyárt reggel, elballagott a deszkaraktárba, kiválogatta a szükséges anyagot, elvitette az elhagyott, néma asztalosműhelybe, délután befűttette ,a> dobkályhát, szerencse még, hogy fodróca maradi a műhelyben, feltette az enyvesíazekát a dobkályha tetejére, felkötötte az asztalossurcot és nekilátott a munkának. A pápaszeme gyalulás közben az orra hegyére csúszott, egyre visszatologatta a helyére, de azért boldog volt, mert jó gyantaszag áradt a frissen sebzett fenyőből és a dobkályha felől a melegedő enyv édes illata is elért az orráig. Az üzemet Béluska vezette Sutay minden nap reggeltől estig dolgozott a műhelyben. így történhetett azután, hogy egy hét múlva már a falburkolatot rakta fel a belső szobai falára és nem telt el még a másik hét se egészen, amikor már minden asztal a helyén állt, aprók voltak és takarosak, a székek is a helyükön álltak és a szoba közepén a felszedett hajópadló helyét frissen fényesített tölgyparkett borította. Pénteken, a délutáni vonattal érkezett meg a két lány. Braun úr mingyárt hármat akart küldeni, de Sutay azt mondta, hogy jobb lesz kevesebbel kezdeni, többet majd csak akkor, ha fejlődik az üzem. Eliz volt az egyik, vékony, szőke lány. Nagy kerek fekete szeme kilobogott a szőke haj rámájából, finom kis szája piros volt, mert pirosra festette, apró orrcimpái alatt két kis sötét pont nyílott, mert azokat barnára festette. Macának hívták a másikat, ez csupa egészség volt, minden nagy és erős
