Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Fiedler józsef: Főbiróválasztás

FIEDLER JÓZSEF:

FÓBIRÓVÁLASZTÁS

A három királyok arany, tömjén, mirha helyett, csak havat, ködöt meg dermesztő hideget hoztak magukkal abban az esztendőben.

Kassa városa elfogadta ajándékukat.

Az Erzsébet-templom tornya deréktól fölfelé láthatatlanná vált. Havas teteje is egybefolyt az ég színével. Olyan volt most, mintha tetőtlen, toronytalan rom lenne. És körülötte a nagy uccában rommá lettek a házak is. Magas, zsindelyes tetejük nem látszott, csak kéményeik ágaskodtak az ég felé. Apró befagyott ablakaik meg, mint fehér, hályogos szemek, néztek az uccára.

— Vass Mihály uram uccai szobájának ablakán is jégvirágok nyíltak. Cifra, szürkéskék leveleik azonban szétszakadtak egy helyen. Kis, páragyöngyökkel övezett kerek lyuk támadt ottan. Azon keresztül lesett ki az uccára Bergstetter Jörg uram leánya, Mónika.

Meresztgette szemét, de hiába, mert csak ködöt látott és a ködben elmosódva a tanácsházat.

Csak keveset látott a cirádás, behavazott épületből és mégis egyre azt nézte. Azt, meg a kicsinyke teret, mely szigetté lett a Csermely-patak két befagyott ága közt.

„Mennyivel szebb ez, mint a városterünk odahaza Bártfán! A kút faragása is szebb odalent a piacon."

„...De talán a legszebb egész Kassa városában Vass Mihály uram legényfia, Gáspár..."

„Igen, a legszebb Gáspár!"

Melege lett, hogy a fiúra gondolt és érezte, hogy arca is áttüzesedik. Rákönyökölt az ablakdeszkára és egy pillanatra lehunyta szemét.

Ettől hirtelen maga előtt látta Gáspárt és az itten töltött öt’ nap minden eseményét is.

Első este, mikor befutott vele a szán a sötétedő nagy uccába, Vass Mihályné asszonyom magas, vékony alakja mögött látta meg először a fiút, amint ott állott a kapu sötét boltozatában, lámpással a kezében.

Emlékezett, hogy kutató szemmel nézte végig tetőtől talpig és hirtelen arra gondolt, amit apja a búcsúzáskor mondott neki.

„Aztán ne feledd, hogy nékem, meg Erzsébet nénédnek is, az a legfőbb kívánságunk, hogy te és Gáspár egy pár legyetek!"

Másnap is erre kellett gondolnia.

Akkor ott ültek a hosszúkás, bolthajtásos szobában és Erzsébet asszony kezében halkan surrant az orsó. Cendesen beszélgettek. Egyszerre nyílott az ajtó és berontott Gáspár. Arca fénylett és teste nyomán hideg támadt a melegre fűtött szobában. Hadarva beszélt össze-vissza, mintha zavarban lenne, majd hirtelen elhallgatott. Egy pillanatra elhallgatott és homlokára szorította tenyerét.