Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Kritika - Narancsik Imre: Magyarság és Európa
ben. Mert a mai magyarságnak nem lehet nagyobb kérdése, mint éppen jövőbeli sorsának ügye. 2. A harmincévesek nemzedékéhez tartózó író könyvét a tudott tény tárgyalásával kezdi: Európa élete, minden tartozékával együtt válságos. A válság alapja, hogy a vallás elvesztette termékenyítő, nevelő, alkotásra-ösztönző hatását és nem tudja azt a szent szerepet betölteni, mint a keresztes háborúk vagy a humanizmus és reformáció korában. Műveltségünk felszínes, hoszszanti kiterjedésben megnőtt, de hiányzik a mélysége s éppen ez, a lelkiség hiánya okozza válságát. A mostani kapitalizmus, a szociálizmus, a gépkultúra eredményei s eseményei arra utalnak, hogy Európa eltékozolta „Isten pénzé"-t (— ezzel a fogalommal jelzi Németh László, hogy a kultúrkör és az igazi alkotás közelebbi, értelmi módon másként, mint metafizikai úton nem magyarázható). Európai-szerte bomlást lát. A bukó Európával elvész magyarságunk, ha mai életmódján nem változtat. Mert a magyarság jövője elsősorban saját magától függ. Benne megvan még minden tulajdonság, amely a népi-nemzeti jövő reményteljesedéséhez szükséges: fiatal nép, nem városiasodott el, életereje, hajlékonysága, önbizalma, lelkesedése, modora alapjában érintetlen. Csak pár közelebbi tennivalóját teljesítse. Ez a közvetlen, közelebbi, befeléható program, amely a magyarság népi-nemzeti újjászületését jelenti az, hogy a magyar középosztályt fel kell frissíteni a magyar parasztságból, ebből az □srétegből olyan egyénekkel, akik a középosztályban sem tagadják és szégyenük paraszti származásukat, hanem érzik élő kapcsolatukat ezzel a történelmi társadalmi osztállyal. A másik feladat: a parasztot segíteni kell, élethez, szóhoz, szerephez juttatni, hogy így legyen a mai Magyarországból Kert-Magyarország. A további, ezután jövő, közvetett munkaterv, amely európai, azaz középeurópai terű és célú, hogy miután a magyarság életegyensúlya befelé a radikálisan végrehajtott, a görög mintára történő földmukástelepítés által helyreállott, a magyar sorsfeladat: a szellemi Középeurópa megteremtése, megfelelő szellemi, eszmei emberosztály, embertermészet és erkölcsi kapcsolatok kiépítése módján. Idetartozik, mint végső következmény: a középeurópai kisnépek szövetsége, amely betetőzi a magyarságból kiinduló új, középeurópai eszmét. Ez a múlhatatlan munka vár magyarságunkra, mert másként nem lesz új magyarság s a mai nyomon és jöhet jobb, értékesebb, boldogabb jövő. 3. Németh László művét, alapérzése szerint, a Frobenius—Spengler-féle pesszimizmus határozza meg, amely elmaradhatatlan a mai műveltség vizsgálatától. A mai kultúra, állapítja meg: bukó, silány, terméketlen, de éppen ez az ok, hogy az új, utánajövő ellentettje legyen. Minden azon múlik, hogy ebben a pesszimista műveltségszemléletben mennyi a h i t? Elégséges lesz-e teljesebb életfordulathoz, teljesebb alkotáshoz, vagy sem? A „Magyarság és Európa" romantikus rajongással beszél a jövőről. De hit az, amikor a képek, a hasonlatok, a mondanivalók zűrzavarában megelégszik a színtelen szellemi magyarság és magyar küldetéssel? Ha ai jövő magyarsága teljesebb, lelkibb, emberibb lesz, nem az eszméi miatt történik, hanem egyénei által, akik tudatos tettel, egyéni lemondással, töretlen hittel dolgoznak és küzdenek a magyarság megmaradásáért. Az új, közösségi, önzetlen áldozat hitvailló és vállaló magyarsága az, amelynek jövője van és szerepe lesz a Duna-medencében. Sokunk reménysége, hogy a magyar jövő munkálása csak ebben az irányban folytatódhat és nem, nem lesz hiábavaló reménységünk, munkánk és küzdelmünk. 4. A „tragikus életérzés" jut Németh László könyvében szóhoz. De a tragikus életérzés éppen nem ilyen tartalmú; huszonötévé Spanyolország mai, egyik legnagyobb szellemisége, Miguel de Unamuno másként hitte és hirdette. Unamuno életérzése ugyanis valami nemzeti-népi, evangéliumi, keresztyén magatartás, sajátos spanyol lelkiség, „az élet tragikumának érzése", amely a reneszánsz, a felvilágosodás, a kantiánizmus és a pozitivizmus teljes tagadása.3 ) 3) Das tragische Lebensgefühl. Deutsche Übertragung von R. Friese, München, 1925. Németh László ezzel ellentétben, merész felszíneséggel éppen a vallásos
