Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Kritika - A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága

érzésnek önmegtagadó, önzetlen, áhítatos egyházi formáját akarja a magyar életújulás erői közül törölni. Kissé nehéz ügy lesz parancsuralmi módon változtatni a keresztyénség jellegén és lényegén. Sőt, tegyük csak hozzá, akik végül is értjük: meddő fáradság Németh László részéről ugyanúgy, mint bárki más oldaláról. A vallásos életérzés, mint jövőtbiztosító, az ember lelki világát egybefoglaló hatalmas hiterő, nem rostálható meg egyéni vélemény vagy kívánság szerint. Úgy kell vennünk, egyúttal számításba vennünk: amint van. így pedig amiként hozzátartozott a magyar múlthozi, hisszük: a magyar jövő első bizosítéka.

5. Németh

László művének nagy hiánya, hogy mondanivalóit nem tárgyalja rendszeresen. Könyvét elolvasása után újra át kell nézni, hogy >a.z ember kihámozhassa a kétségtelenül meglevő munkatervet, közvetett és közvetlen feladatokat, amelyek a jövőre tartozók. Romantikus rendszertelensége a mű hatását nagyon rontja, jóllehet igazán művelt írás, amelyben Leó Frobenius, Kerényi Károly, Ortegay Gasset, Oswald Spengler, Szabó Dezső s Unamuno eszméi vegyülnek s adnak magyarságunk számára szerepet. Hogy mennyire szerencsés ez az európai tarlózásnak beillő kiválagatás, az idő mutatja meg. Addig is biztos, hogy az új magyarság nemzeti-népi s egyúttal európaibb lehet csak a mainál. Ez a kettősség biztosíthatja a magyarság helyét az elkövetkező évtizedekben Európa életében és térképén. A cél tehát: magyarabb és európaibb, szellemi, emberies magyarság.

6. A

könyvben a ható nevek között egy nem szerepel: Ez Simándy Pálé. Pedig Németh László tőle szinte szó szerint kölcsönzi, mint tanítványa, az „élet teljes bőségéinek gondolatát és az új örömkultuszt, valamint az egyházi keresztyénség kritikáját a fajhoz kapcsolódó „pogánykeresztyénség" fogalmával.4

)

Amikor erre az utalási hiányra mutatok, ismétlem, hogy Németh László műve tájékozott, tudatos.

7. Egészben

ezt a könyvet magyarságunkkal való törődés íratta, benne a harmincévesek egyik vezetője nyilatkozik. Munkakijelölései, tervei, célja, eszköze, minden mondanivalója pedig várja azokat, akik hajlandók a faji s nemzeti munka és küzdelem terhét vállalni s viselni. Ha kevesen is, de lesznek páran itt és másutt, akik cselekedni fognak a magyar jövő életújulásáért. Mert Németh László könyvének nincsen, nem lehet más célja, mint éppen ez.

4) Az elsikkadt hegyi beszéd. Losoncz, 1932.

NARANCSIK IMRE.

A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SERDÜLÖK LELKIVILÁGA.

(K rammer Jenő tanulmánya, Budapest, 1935.)

Semetkay József fontoskodó és mindvégig idegenszerű füzete után végre alapvető munka ifjúságunkról ez a társadalomlélektani tanulmány, amelyet itteni magyar nevelésügyünk egyik első embere írt. Mert Krammer Jenő tanulmányát nem temeti el az idő, mindég visszai kell hozzá térni azoknak, a«ik valami belsőt, lényegeset, lelkit akarnak megtudni a szlovenszkóiság kezdeti alakulásáról, léteiéről és lényegéről. Csodálkozom, hogy annyira agyonhallgatták ezt a tanulmányt, amely időszerű, korszerű, kitűnő s komoty.

Nem nagy, mindössze négy íves fűzet. De a sdovenszkói fiatalság lelki rajzát, belső tükörképét még senki sem adta teljesebb hűséggel és véleményem: nem is fogja adni sosem. Megnyerő felkészültséggel, teljes tudással és tájékozottsággal mutatja ki a szlovenszkói fiatalság sajátos helyi fogalmát, lelki helyzetét, vázolja a fejlődés történet fontosabb fázisait, az egyes ifjúsági csoportok kialakulásának lelki motívumait, az ifjúsági önállósulás tényezőit az ifjúsági mozgalmakat, sajtót, önképzőköröket és ifjúsági egyesületeket. Befejezőül, összegezés gyanánt csatlakozik ezekhez még a szlovenszkói magyar serdülők iskolai életéről és lelki arcképéről szóló rész.

Aki ismerni akarja fiatalságunk szellemiségét, belső, tehát tulajdonképpeni, jellemző állásfoglalásait, kénytelen ehhez a tanulmányhoz folyamodni, hogy tisztán és igazán láthasson. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy eddig a legjobb, amit a szlovenszkói fiatalságról írtak, mert legigazabb és nevelő