Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Kritika - Narancsik Imre: Magyarság és Európa
zébe érez letéve. Sejtem, annak apró levelezései, szerelmes dolgai, de ezekkel semmi terve, semmi szándéka nincs még: csak a kis izgalmak, ünnepek és könnyek édességét űzi. Mi régiek nem ismertük az ilyet . . . Csakugyan Magda első bálja csupa izgalom volt, készülődés, ötszázpengős két ruha neki és az édesanyjának, derűs, félig álomszerű bál, boldog reménykedés s izgatott várakozás. Mindez régen volt, az ő gyermekei már messze vannak effélétől. Az ő életük már öntudatosabb, nem feszélyezi családi gőg s fegyelem. Józan tiszta logikával maguk irányítják az életüket. Nincs bennük várakozás mesebeli királyfi után, a férfi, aki belép az életükbe ismerős előttük, tisztán látják céljait, helyét a nap alatt s öntudatlan női lényük titkos sejtései csak harmadrendű szerepet játszanak életük irányításában. Mindez rendjén van így, ha mai író írja ezt, aki előtt zajlik az élet s nem tesz mást, mint alakjait a tömegből kiemeli. De Kaffka akkor még nem tudhatta mindezt, nem hihette, hogy ennyire általánossá válik az anyagiakban és lelkiekben oly szegény korban a nők önállósodása. Kaffka csodálatosképpen meglátta a nő és a férfi mögött az embert. Ezzel az örökkévalósággal jegyezte el irástudományát. Száz év múlva is az örök ember néz vissza az alakokból, korálló tulajdonságaikkal, örök hibáival s rejtett jóságával. Miagda látó lélek volt s ez lett minden asszony! gyengesége mellett is a tragédiája. Tulajdonképpen szörnyű az a keserűség, amely az idő múlásával mind jobban és jobban hatalmába keríti. Második házassága Horváthal ijesztő, céltalan és szánalmas. De Magda becsületesen végigszenvedte ezt a házasságot s ezzel visszatért egy múló kor tradícióihoz. A kor nem ismert válást s a szerelmet sem ismerte úgy, mint a mai embere. A házasság egész életre szóló kötelék volt, elszakíthatatlan s sírig tartó. Független, erős, küzdésre képes asszonyok korát hirdette s ő maga nem tudott független lenni, neki mindenáron tartoznia kellett valakihez. Igazi nő volt, támasztkereső, gyenge s mégis örök nyughatatlan. Magda nem lehetett boldog semmiképpen. Felejthetetlen élmény ma is Kaffka Színek és évek című regénye. És a stílus.. . Ez a könnyed, egyszerű, itt ott azért mélységesen költői elbeszélő hang. A mindent megszépítő emlékezés, amely meaezüstözi az utca porát s a téli időt halottas vakfehérségnek látja. Ez a klasszikus tisztasággal s szenvedélytől mentesen áradó epika átmenti a Színek és éveket az elkövetkező esztendők irodalmi alkotásai közé. Emberábrázolása éles reflektor fénycsóvája mellett történt, sub species aeternitatis. Korábrázolása kitűnő az élet úgyszólván valamennyi díszletére kiterjedő figyelmű. És mélységesen érző meleg emberi szív, ami átlüktet a sorokon. Remény, úgyszólván semmi. „Furcsa egy cirkusz ez a világ” — zárta le a XXIX. fejezetet. Ebben benne van Kaffka véleménye az életről. Ez a vélemény ott tüzeseden Magda szenvedéseinek kohójában. Nem csoda, ha megtörtént ez az őszinte vallomás, amit a látottak és tapasztaltak váltottak ki belőle. Oka volt rá, bizonyos. Emberséoe ebben a világban is töretlen s ennek tudatában távolodott el mindattól, ami értelmetlen dolog volt számára. Hála a kiadónak, hogy ezt az emberi embert újra kihozta s ezzel a magyar regényirodalomnak eme remekét hozzáférhetővé tette. MARÉK ANTAL. MAGYARSÁG ÉS EURÓPA. (Megjegyzések Németh László könyvéhez.) 1. Németh László a szerző a mai magyar irodalomban egyrészt „Tanú" címC folyóiratai, másrészt bátorhangú s elfogult könyve az „Ember és szerep"1 ) révén ismeretes. Most még ismertebbé vált a „Magyarság és Európa” c. alkotásával.2 ) Ezt a művét ugyanis, kezdettől, hogy kezemben tartom, az a véleményem van, nekünk, kisebbségi magyarságnak írta s azonnal kiegészítem, hogy cntudatosító, tájékoztató tartalma, hibái ellenére, használható jövőnk érdekéJ) Kecskemét, 1934.-’) Kultúra és Tudomány sorozatban. Budapest, 1935.
