Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Kritika - Marék Antal: Új találkozás a színek és évekkel

A ma élő nagy gondolkodók, írók és költők műveiben érik annak a fának az anyaga, amely a jövő szellemiség épületének pillérei és mester gerendái lesznek. E törzsek struktúráját elemezni, kiszámítani, hogy a különböző megterhelés szempontjából mi a teherbiró-képsségük, ez a jövő szellemtörténet statisztikus feladata.

Addig, amig e fák élnek és rügyeznek: élvezzük virágait, a verseket.

Jelen tanulmány a következő forrásmunkákra támaszkodik:

1. Werner

MAHRHOLZ: „Deutsche Literatur der Gegenwart" Sieben-Stäbe- Verlag, Berlin, 1931.

2. Adalbert

SCHMIDT: „Deutsche Dichtung in Österreich" A. Luser-Verlag. Wien—Berlin—Leipzig, 1935.

3. Franz

KOCH: „Gegenwartsdichtung in Österreich" Junker & Dünnhaupt- Verlag, Berlin, 1935.

4. Friedrich

SACHER: „Die neue Lyrik in Österreich" Krystall-Verlag, Wien, 1932.

5. „Dichter

Buch" (Einleitung und krit. Würdigung von Max MOROLD) A. Luser-Verlag, Wien—Berlin—Leipzig, 1933.

KRITIKA

ÜJ TALÁLKOZÁS A SZÍNEK ÉS ÉVEKKEL.

(Emlékezés Kaffka Margitra.)

A század első évtizede csodálatosképpen nőíróban találta meg leghűbb történetíróját. Európa földje már megremegett, amikor Kaffka hűséges képet adott az akkori magyar világról. Azi ember ijedten érzi otthon magát ebben a korszakban, bár nem érzi a nagy világégés előszelét a témában, arcban, környezetben s lelki momentumokban csupa ismerős szín villan a szemébe.

Csodálatos, hogy ez a könyv csak most került kiadásra, mikor már évtizedek óta csak néhány antikvár példány cserélt gazdát s a közönség a Színek és .éveket mindenkor számon tartotta. A Színek és éveket el kellett olvasni mindannak, aki a század viharelőtti csendjében az elkövetkezendő események magvát kutatta. A szociológus megtalálta benne a társadalom keresztmetszetét, annak a rendnek a rajzát, mely a múlt század vége felé romlásnak indult s sajnálatos módon meghasonlott önmagával. A nő megtalálta benne önmagát, csodálatosképpen megpillanthatta asszonyi sorsát tisztán és érthetően mondhatnánk úgy is, hogy ijesztően. A férfi belenézhetett a nő életébe e regényen keresztül, megismerhette vágyait, szenvedéseit és tűréseit. Mindenki talált benne valamit, csak forgatni kellett a lapokat s elmélyedni Magda szerencsétlen életén.

A Színek és éveket nem most olvastam először. Van annak már tíizi esztendeje is. Mégis ez a nap, melyet ennek a könyvnek szentelhettem, ijesztő volt és emlékezetes. Egy szép finom kultúra veszett ki az idővel — mondja az író egyhelyütt. Hirtelen változott meg a világ, generációk látták egymás vergődését s lehettek tanúi mérhetetlen szenvedéseknek. Négy generáció sorsa vonaglik és sűrűsödik ebben a kötetben. Az indulás a Groszi, a szelíd, édes öregasszony. Maga a bölcsesség és a tekintély. Az ő kora még adott annyi erkölcsi hátteret, amivel törvényülő szigorral meredhetett szikár alakja az asztal mellett. Leánya nyugatlanságán és az öreg bútorokon terpeszkedett „komoly nézésű nagy szeme sugaira". A groszi után következő generáció, Magda édesanyja már nem bölcs, hanem kesernyés. Amikor a későbbiek során