Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Kritika - N.I.: Gedat G. A.: A bumeráng visszaröppen (ford.: Kutass Kálmán)

lel rekesztvén külön azokat 5 versron­tó töltelékeket, amelyek nem a névte­len szerzőtől szármáznál«. Mindezek alapján kétségtelen, hogy Horváth János nagyszabású, rendkívüli műgonddal, szakavatottsággal elkészí­tett „Magyar Versek Könyve" c. anto­lógiája hasonlíthatatlanul jobban: szé­lesebben és mélyebben, részleteseb­ben és mégis egységesebben hozza elébünk a magyar költészet történeti képét, mint Endrődi Sándor szerkesz­tette érdemes előde: „A Magyar Köl­tészet Kincsesháza." ASZTALOS DEZSŐ. GEDAT G. A.: A BUMERÁNG VISSZÁ­­RÖPPEN. (Fordította: Kutass Kálmán, Budapest, 1936.) A különös című könyv további ma­gyarázatát alcíme mondja meg: könyv airól, miként kell átélni korunk és a vi­lág válságos kérdéseit. így hát ez a merész célú írás arról beszél, ami so­kunknak kérdése. Gedat keresztyén misszionárius német ember, aki be­utazza a föld kerekségét és könyvében hitvalJásszerűen számol be, hogy meny­nyi mindent látott, élt át, amikor népe s egyháza küldöttjeként „Evangélium­ban" utazott. A rendkíyül tanulságos könyv tartal­mát ez alkotja: Gedát támadja Ameri­kát, az Új Világot, amelynek jelszava a siker, törekvése a nyereség, szelle­mi állásfoglalása az önzés. Ezekhez já­rult a gazdasági válság, amelyből ki­vezető út egyelőre nincsen. Gedat megállapítja, hogy a roosv/elti N. R. A., a nemzeti újjáépítés mozgalma sem tudott segíteni a gazdasági élet bajain és a munkanélküliek roppant tömegei ma is megvannak. A másik kultúrkör: Japán. A kényelem, a tisztaság, a mo­soly országa akkor, amidőn az író ott­jár. Azóta tudjuk, sok minden megvál tozott már! Megállapítja szinte jóslás­­szerűen, hogy pontosság, igénytelen­ség, olcsóság, tanulékonyság, hihetet­lenül felfokozott termelőkészség né­pe, amely országán kívül terjeszkedési területet keres. Áruinak, amelyek a legjobb nyugateurópai s amerikai ké­szítményekkel versenyezhetnek, már megszerezte az ázsiai piacot és mos­tan szerzi meg azt a terjeszkedési te­ret, amely népszaporulatának, elhelye­zéséhez szükéges. Az egyrenövő japán nemzet terüle­tet kért a nyugati nagyhatalmaktól, amelyek gyarmatokkal rendelkeznek Japán közelében. A kérésre azzal vá­laszoltak, hogy terület helyett a szüle­tésszabályozást ajánlották. Az írómisz­­szjonárius feljegyzi személyes élmé­nyeit és megírja, hogy Japán ezt a „keresztény" ajánlatot mosollyal fo­gadta, de mosolya „igen"-t jelent, mert igenli a gyarmatbírtokos hatal­makkal való egyszeri vagy külön-kü­­lön való leszámolást és a mosoly „nem"-nek is érthető, mivel semmikép­pen sem hajlandó elfogadni a nyugati, népességapadáshoz vagy legalább is megálláshoz vezető tanácsot! A japán nép, amely éppen ezekben a hetekben és hónapokban vívja ismeretlen célú küzdelmét testvérnemzetével a kínai­val, egy célt vall: ázsiai világbirodal­mat akar élén uralkodójával. Erre ké­szül a nemzet és készek mindent koc­kára vetni. Minden másképpen van Kínában, mint Japánban. Kínában ugyanis rendetlenség, bi zonytalanság, piszok, egészségtelen­ség található. A kínai nép tudatlan­ságban és babonában él. Megdöbben­tő adatokat sorol fel Gedat, amelyek a kínai meghasonlottságot, céltalansá­got, önzést, korlátoltságot, tisztátalan­­ságot, határozatlanságot jelzik. Ja­pán rendet akar teremteni Kíná­ban és ma újra errői van szó. Mert jóllehet sok ellentét van, sőt gyűlölet a két testvé,rnép között, még­is egyek az európai ember megveté­sében és gyűlöletében. Amikor az elő­ző sangháji harcok befejeződtek; a Kína és Japán közötti fegyverszüneti szerződés első pontja ez és ennyi: „Ázsia az ázsiaiaké!" Tisztán tűnik elő a cél: Japán Ázsia egyeduralkodó ha­talma akar lenni és lesz. Kína, ismer­jük, ellenáll, de ellenállását céltalan­nak mutatja az a tény, hogy értelmisé­ge még mindig nem tudott választani. A fiatal értelmiség ugyanis az író sze­rint még mindig nem határozott, hogy a kereszténységet vagy a marxizmust kövesse-é? Gedat Kína után bejárja Japán új hódítását, Mandzsukuót. Úgy látja, hogy az egyre hatalmasabban kibontakozó japán világbirodalom nem elégedett meg ezzel a hódítás­sal, hanem csak kezdetnek tartja Szi­béria megszerzéséhez, amelynek gaz­dag természeti kincseire s nyersanya­gaira feltétlen szüksége van. Az író

Next

/
Oldalképek
Tartalom