Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Környei Elek: "Véres harcok verték fel hirét, de csak a béke katonája volt" (emlékezés Gyóni Gézára halálának húsz éves távlatában)
egyetemi tanár elnökletével ült össze, az egész világról beérkezett versek közül az elsőséget Gyóni Géza versének ítélte, mint a legtökéletesebb olyan költeménynek, amely a háború borzalmait szívünkbe kiáltva, a béke gondolatával szól hozzánk. Sir Bemard Pares 1934 szeptemberében a londoni egyetemen díszes közönség előtt maga olvasta fel Gyónli Géza versét, kijelentve, hogy ez a vers még sok szolgálatot fog tenni a béke érdekében. A halott költőnek ez az elismerése a legszebb elégtétel lehetne a szibériai hideg földben porladó magyar költő fejfáján, ha sírjára ugyan sírfeliratul soha fel nem került „Sírvers"-ét maga nem írta volna meg már 1916-ban, egy évvel halála előtt: „Boldog, ki itt jársz, te érted is Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt. Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt" Igen, a világháború legtragikusabb sorsú magyar költője — s régóta tartózunk már emlékének e megállapítás hirdetésével — nem volt más, csak a béke katonája. Mégha véres harcok verték is fel hírét. Gyóni Géza neve a világháború éveiben acélozódott meg. Nagyoin-nagyon sokat szenvedett ez a gyönyörű testű, az élet örömeibe éppen hogy belekóstolt férfi. „Cézár, én nem megyek!" — ez a hang fejezi ki leginkább a fiatal Gyóni Géza egyéniségét, egy évvel a világháború kitörése előtt, amikor Középeurcpa délii részein már ott lappangott, az 1914 nyarán aztán az egész világot felgyújtott parázs lángja. A fiatal költő a húszadik század kultúremiberének minden őszinte törekvésével utasítja el magától a háborús gondolatot. A római légionárius lázadozó hangja, az életet annyira szerető, fiatal Gyóni dacos üzenete a háborús gondolat ellen: „Vérben úszik vad hegyek orma. Paskolja vér, paskolja ár. S engem halál-dáridóra Cézár parancsa vár. Itt hagyni minden szentet, drágát: Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét! Cézár parancsa nem kegyelmez, Kell a halál-cseléd. Már összeszedtem kis cókmókom. Indulni kell, jaj, nem lehet. Viharban úszik vad hegyek orma, Cézár, én nem megyek!" Nem, a háború szörnyű tovuhabdhujára nem tud Cézár parancsában értelmet találni és szinte magából kikelve, dühöd ten kérdezi:
