Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Környei Elek: "Véres harcok verték fel hirét, de csak a béke katonája volt" (emlékezés Gyóni Gézára halálának húsz éves távlatában)

Immár fenti vagyok, zord erősre nőttem és a megölt kort is munkával beszőttem; zúdult bár tömören mögém sok esztendő a szívem megbékélt s mint fehér keszkenő integet a múltam. Rajta gyerekarcom oly szelíd, esengő, miint kicsike csengő bárányka nyakában...

Emésztő időkiből mégis megmaradtam és a jövendőért áldozatra adtaim fiatal éveim: magbontó erőnek veszőthajtó tölgynek, nem hajtó erősnek ... Fekete éveim jó mélyen elássa két ki-csi gyermekem boldog kacagása s késői időkben kígyúl a szép máglya; lépő lábukon jön apjuk ispilángja .. .

Komáromszentpéter, 1937 december.

KÖRNYEI ELEK:

„VÉRES HARCOK VERTÉK FEL HÍRÉT, DE CSAK A BÉKE KATONÁJA VOLT"*

)

*) A pozsonyi Toldy-Kör 1937. november 21-én tartott Gyóni-est műsorából.

(Emlékezés Gyóni Gézá r a halálának húsz éves távlatában.)

Néhány évvel ezelőtt, 1933-ban a londoni egyetem nemzetközi pályázatot hirdetett háborúellenes költeményre. A pályázatot érdekes föltételhez kötötte: csak olyan költő vehet részt, aki mint katona maga is végigküzdötte a világháborút. A pályázat célja az volt, hogy a frontharcosköltő verséből tudják meg azok, akik nem vettek részt a világháborúban, miit jelent a háború förgetegéiben ez a szó — béke.

A világháború legtragikusabb sorsú magyar költője, Gyóni Géza ekkor már jó tízegynéhány év óta aludt a örökkévalóságba fordult álmát a krasznojarszki temetőben. De a költő roppant szenvedéseinek, tragikus felőriődésének emléke egyik tisztelőjét arra késztette, hogy lefordítsa angolra Gyóni Gézának „Csak egy éjszakára" című költeményét és bek'üldje a pályázatra. Hiszen, ha a vers szerzője már nincs is az élők sorában, mégis, aki írta, az résztvett a világháború pokláiban. A londoni egyetem bíráló bizottsága, amely Sir Bemard Paires