Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Fiedler józsef: Főbiróválasztás
Mónika a konyhában segédkezett. Mindkét keze tele volt munkával és észre sem vette, hogy Gáspár egész délután nem került a szeme elé. Erzsébet asszony úgy rendelkezett a fazékok és lábasok között, mint egy hadvezér. Kellett is, hiszen a fél várost akarták megvendégelni estére. Csak akkor tudták meg, hogy múlik a nap, ha a kapuban posztoió belső szolga időnkint jelentést hozott a városban történt eseményekről. — Most ültették a bírói székbe Vass Mihály uramat és megmutogatták a lakosoknak a tanácsház erkélyéről... — Megindúlt már a díszmenet a céhek zászlóival, a polgárkatonasággal, középen mennyezet alatt főbíró urammal, sorbajárni minden felekezet templomait, annak tanúságául, hogy minden felekezet vallását tisztelni fogja őkegyelme ... — Most meg már lóra ültették Vass Mihály uramat és kezébe adták a város pallosát annak jeléül, hogy háború esetén a várost fegyverrel is meg fogja védeni. Mikor ezt jelentette a belső szolga, már esteledett. A nagy udvari szobában égtek a gyertyák és Erzsébet asszony átvette a céhmesterektől az új városbírót megillető ajándékokat. A legfurcsább dolgok kerültek egymásmellé az asztalon. Egy dolmánynak való angliai posztó egy fél tehén húsához került, ötven vaspatkó mellé egy fából esztergályozott kalamáris, egy tucat cserépfazék meg egy pár karmasíncsizma mellett állott. Minden céh a tanács által reája rótt, magakészítette ajándékát hozta el és ezért támadt az asztalon ez az össze-visszaság. Aztán, hogy megtörtént az átadás, gyülekezni kezdtek családtagjaikkal a tanácsurak is. Ekkor ment csak ünneplőbe öltözni Mónika. Az ágyasházból nyíló szobában már égtek a gyertyák és a nyitvahagyott ajtón át széles, sárga fénysáv futott a supperlátos ágy széléig. A félhomályban tapogatódzva kutatott a gyertyatartó után. Nem találta sehol. „Nem baj, sötétben öltözöm fel akkor!" gondolta és megoldotta köténye szalagját. A másik szobában ajtó nyílott. „Bizonyosan Erzsébet asszonynéném lesz." Pruszlikáját kezdte gombolni most már. — Csak bátran! Erre gyere galambom! Nincsen itt senki! Keze egyszerre megakadt a gombok között. Gáspár beszélt odaát a másik szobában. És szavána egy idegen, ijedt leányhang felelt: — Jaj Gáspár, ha itt talál asszonyanyád?! Mónika moccanni sem mert, csak figyelt mereven. Odaát tompa suttogássá lett a beszélgetés. Nem lehetett érteni belőle semmit. Később hangosabb lett Gáspár hangja, de olyan rekedten hangzott, mintha keserűség fojtogatná. — Meg kell tartanom ma este a kézfogót vele, Mária. Asszonyanyám kívánja... És én engedelmes fiú vagyok, nem tudok ellenkezni akaratja-