Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Gömöry János: Búcsú a Magyar Írástól

Tennünk kell tehát valamit. A magyar lélekkel a cseh kultúra egykönnyen nem birkózik meg. Ez bizonyos, de csak akkor, ha sikerül az ittélő magyarság közös kultiúrszellemét megteremteni.

Az itteni adottságokkal kell számolni az irodalomnak is. Helyesebben az irodalom is eszköz arra, hogy az ittélő magyarság nemzeti öntudatát erősítsük, magyar lelkiségét az idegen befolyásoktól megóvjuk. iBrre ai budapesti irodalom és irodalmi irányítás nem alkalmas. Nem értenek meg bennünket s olyan a mai mentalitásuk, hogy sokszor ezzel csak ártanak nekünk. Itt olyan hatások alá került a magyarság, amelyekkel számolni, azokat javunkra fordítani, vagy azok ellen védekezni csak 'itt és azoknak lelhet, akik ebben a légkörben élnek, amelyet az itt nem élő meg sem ért. Ma már keserű tapasztalatok árán lassan-lassan belekerül a köztudatba annak a belátása, hogy a kisebbségi magyar kultúráiét és irodalom nem lelhet csak függvénye a budapestinek. És pedig nemcsak a Szekfű felfogása szerint, aki egyenesen végzetesnek mondja a magyar kultúra centralizálását és követeli a decentralizációt, hanem különösen a mi sajátos viszonyaink között a fentemlített okokból.

(Nem arról van szó, hogy az ittélő magyarság az egyetemes magyar kultúrközösségből kikapcsolódjék, sőt még arról sem, hogy nálunk valami regionális irodalom keletkezzék. Az erdélyi irodalom példát mutat nekünk arra, hogy milyennek kell e kisebbségi irodalmi fejlődés útjának lenni!

És még egy szempontot kell itt tekintetbe venni. Irodalmunk megteremtése anyagi áldozatokat kivan. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szükséges anyagi eszközök előteremtése nálunk nehézségekbe ütközik. És pedig azért, mert a számbelileg különben is kicsiny magyar társadalomnak az a rétege, amelynek kultúrigényei vannak, elszegényedett.

*

Ha az itt elmondottakat jól elgondoljuk, értjük meg, milyen nagy jelentősége van nálunk minden irodaimi vállalkozásnak. Miként a 18. század elején Magyarországon, úgy most a mi kisebbségi életünkben is létünk, fennmaradásunk elválaszthatatlan a kisebbségi kultúra és irodalom megteremtésének gondolatától.

*

A Magyar írás nagy jelentősége abban van, hogy megkísérelte, ha nem is az irodalmi életnek megteremtését, de annak előkészítését, lehetővé tételét és ezáital az egészséges magyar kultúrszellem életrekeltését. Az előkészítés a kultúrtalaj megművelése, termőképességének lehetővé tétele volt az a pionir-munka, amelyet a Magyar írás végzett. Talán ennél többre is vállalkozott. Ezt azonban nem sikerült elérnie. Nem vált az ittélő magyarság összorgánumává, sőt bizonyos oldalról állandó támadásiban volt része. Már keletkezését bizalmatlanság fogadta. Állítom, Fogy erre a bizalmatlanságra okot a Magyar írás sohasem szolgáltatott. Mérsékelt, a szélsőségeket áthidaló vagy legalábbis áthidalni akaró irányával mindig arra törekedett, hogy a meglévő kultúrerők összefogásával a lelkeket megnyerje a magyar egység gondolatának. Sok szó esett arról is, hogy a folyóirat nincs