Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Manga János: Mitológiai dolgozatok
Megijedt, kiabálni kezdett. A szomszédok nyitották ki az ajtót, mert ő nem tudta kinyitni. 14. Az aranylibák. (Zahorecz Margit, 13 éves.) Volt egyszer egy szolgáló. Amikor hazafelé ment, egyszerre csak sok aranylibát látott és nagy örömmel hajtotta haza. Már előtte volt a házuk és akkor valamibe megbotlott, a libák pedig eltűntek előle, ő pedig más országba találta magát. A libák elvezették őt más országba. 15. B a b o n a s á g. (K u r u c z Julianna, 13 éves.) Ezt a babonaságot Zsigó Anna mesélte, mely így szólt: Egyszer egy este a tehenük megbetegedett. Az anyja az istállóba ment. Kis idő múlva valaki megzörgette a kerítést. Erre felszaladt és elmesélte a házbelieknek. Figyelni kezdtek és látták, hogy, hogy egy fehérlepedős aszszony ült a tehenén. Elhívtak egy szentpéteri asszonyt, az feketébe öltözött és hamut vitt magával. Mikor az óra tizenkettőt ütött, bejött a boszorka és ráült a tehénre. Ekkor a szentpéteri asszony rászórta a hamut és a tehén meggyógyult. A boszorka eltűnt és többé nem is ment be az istállóba. 16. Babonaság. (Ipóth Etelka, 13 éves.) Volt egyszer egy ember, aki meg akarta tanulni a boszorkaságot. Megkérdezte a másiktól, hogyan nyerhetné el a boszorkaságot? Az azt mondta neki, hogy éjjel tizenkét órakor menjen ki a temetőbe, ott van egy kripta, azt nyissa fel és vigye el a halott fejét és azt főzze meg kásába. Aki azt megcsinálja, az megtanulja a boszorkaságot. (Hallottam Herda Annától.) 17. A b o s z o r k a. (Z s i g ó Erzsi, 14 éves.) Egyszer egy gazdánál disznóölés volt. Másik nap, amikor már mindent eltakarítottak, jött hozzájuk egy szegény asszony. Kisfiú volt a karján és kérte, hogy valamivel segítsék meg. A gazdasszony adott neki egy darab kenyeret és egy darab szalonnát. A szegény asszony a kenyeret, meg a szalonnát kezébe vette és aztán eldobta. Mindenféle átokkal fenyegette a szegény asszony a gazdagot. Amikor elment a szegény asszony, akkor azt mondta, hogy a tüzes mennykő csapjon a házuk négy sarkába. De a gazdasszony nem szólt semmit. Este lefeküdtek és elaludtak. Amikor tizenkét óra volt, akkor az ajtót, meg az ablakot elkezdte valami nagyon zörgetni, hogy még a fal is lepotyogott. Akkor a gazda kiment, de nem látott semmit. Visszafeküdt az ágyba és akkor megint zörgetett valaki. A gazda nagyon mérges volt, kiment a fiával és fejszét is vittek magukkal. Mindent összenézkélték, de sehol sem láttak senkit. Kimentek a kertbe is és ott akkora asszonyt láttak, mint egy fa. Hívták a kutyát, de nem mert oda menni, az is nagyon félt. Az asszony meg se mozdult. Kis ideig vártak és mindjárt eltűnt az a nő. Akkor lefeküdtek és aztán már nem volt semmi. Az a szegény asszony boszorka volt. 18. Boszorkányság. (Sárközi Ferenc, 12 éves.) Egyszer az öreganyámtól hallottam, hogy volt egy beteg asszony és ahhoz minden éjjel tizenkét órakor bekiáltottak. Az asszony ura elment egy emberhez és megmondta neki. Az ember azt mondta, hogy amikor először volt ott a boszorka, akkor el kellett volna pörölni. Meg aztán, hogy ott, ahol a beteg fekszik, ott az ágyban van valamilyen fű és azt ha el tudja vinni, akkor a beteg asszony meghal. Aztán adott az embernek valamilyen fűvet, hogy azzal minden második este szórja be az ágyakat, akkor nem megy be. Aztán ha még idejön, hozzon magával ebből a fűből, mert máskép megverik az úton. 19. Fejetlen ló. (Suták Mihály, 13 éves.) Egyszer egy legény ment haza a lányoktól. Amint ment, az úton találkozott egy fejetlen lóval, aztán fogta magát és ráült. A ló nagyon sebesen ment vele. A legény amikor egy fához ért, elkapott egy ágat és a ló kiszaladt alóla. Akkor a ló visszafordult és azt mondta: „Szerencséd, hogy nem maradtál rajtam, mert különben meghaltál volna!" 20. Egy legényről. (Kurucz Géza, 13 éves.) Egy legény, amikor hazafelé ment, látta, hogy egy öreg ember megy utána. És amikor megállt, valaki hátulról rávágott. A legény elkezdett futni, de őt azért tovább verte valaki. Mikor már hazaért, akkor éjfél volt, nagy világosság lett és az az alak eltűnt. (Hallottam Vass Istvántól.)
