Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Manga János: Mitológiai dolgozatok

21. A

fehér papok. (Kádek Béla, 13 éves.)

Volt egyszer a föld alatt egy pince. Abban fehér papok voltak. Mikor asszonyok mentek arra, a papok bevitték a pincébe és kivégezték. Egyszer amikor egy ember és egy asszony ment arra haza, az asszony előre sietett és papok megfogták és levitték a pincébe és ki akarták végezni. Az ember sokáig kereste a feleségét, de nem találta meg. Aztán elment a csendőrökhöz. A csendőrök elmentek arra a helyre, ahol az asszonyt már végezték ki. Aztán a fehér papokat is kivégezték.

22. A

víziember. (Bachorec József, 12 éves.)

Egy ember éjjel a barátjával a mezőn a szénára vigyázott. Elaludtak. Egyszer felébredtek. A széna tetején víziember varrta a csizmáját és énkelte:

„Holdacskám, addig süss,

míg csizmámat megvarrom!"

Az az ember, aki a szénára vigyázott, fogott egy követ és megdobta a víziembert, mire ez a vízbe ugrott. De az egyik csizmáját otthagyta. Az ember ahhoz a csizmához még egyet csináltatott. A víziember csizmája nagyon soká tartott, de a csinált az elkopott. (Vörös Ferenc mondta, akinek az apjával történt.)

23. Boszorkányságok.

(Darázs Gizella, 12 éves.)

A szomszédunkban öreg emberek laktak és a házuk mögött járt egy fehér liba. A fehér libát egy boszorka meg akarta fogni, de nem tudta. Akkor madzagot kötött a csőrére, hogy azzal majd haza húzza. El is ment neki, de csak az ajtóig. Tovább már nem tudott lépni. Ez annak a jele volt, hogy abban a házban másnap reggelre meghalt egy kis fiú.

24. Babonásé

g. (Szomík István, 13 éves.)

Egyszer egy ember mulatságról ment haza. Otthon, a kapun egy macskát látott. Fogott egy követ és a macskát ledobta a kapuról. Mikor bement a házba, akkora pofont kapott, hogy az ágyra esett.

Az emberek, amikor az éjféli miséről mennek haza, a fiú otthon be szokott nézni a kulcslyukon. Egyszer egy koporsót látott. (Hallottam Mészáros Mária 63 éves asszonytól.)

25. Boszorkányság.

(Sárközy Margit, 12 éves.)

Egyszer volt egy asszony és egy ember. Az ember mindig azt mondta a feleségének, hogy szeretné megtanulni a boszorkányságot. Egyszer a boszorkák meghallották és azt mondták az embernek, hogy éjjel 12 órakor jöjjön ki az udvarra. A boszorkák ott lesték az ajtóban. Nagyon elverték az embert, aztán azt mondták neki, hogy éjjel 11 órakor menjen ki a Duna partjára és álljon bele a vízbe Azzal a boszorkák eltűntek. (Hallottam az édesapámtól.)

26. Boszorka-mesék.

(Kádek Ilona, 13 éves.)

Mikor egyszer kiránduláson voltunk, egy szolgáló mesélte, akinek egy öreg ember mondta, hogy mikor messze távolból jött haza, három aranytollú libával találkozott. Hajtotta őket hazafelé és gyönyörködött bennük, hogy jó sok pénzért eladja majd. Egyszercsak a házukat látta, örült, hogy már szerencsésen hazaért. Egyszercsak megbotlott és a libák eltűntek. Ö valahol messze, más országban találta magát. Az aranytollú libák boszorkák voltak és elvezették más országba.

27. Boszorkaságok.

(Rangéi Mária, 12 éves.)

Egyszer hallottam egy embertől, hogy amikor jött haza a határból, találkozott egy kocsival és épen arra ment egy koldus, aki megkérdezte azt az embert, aki a kocsin ült, hogy nem venné-e föl, mert nagyon el van fáradva. Az ember fölvette. A koldusnál volt egy könyv. A kocsin lefeküdt a koldus, maga mellé vette a könyvet és elaludt. Később az ember (a kocsis) megnézte és kezdte olvasni a könyvet. Amint olvasta, a kocsi a lovakkal mindég jobban emelkedett fel a levegőbe. A kocsis nagyon megijedt és felkeltette a koldust. A koldus visszafelé kezdte olvasni a könyvet. Mire a koldus elolvasta, újból lent voltak a földön. Aztán a koldus mondta az embernek, hogy