Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Manga János: Mitológiai dolgozatok

kis idő múlva megint megjelent és az ember feje fölött szaladgált söprű­nyélen. (Hallottam nagymamámtól, aki 59 éves.) 5. A szilvatolvaj. (Kecskés József, 13 éves.) Egy ember reggel Martoson ment keresztül és megkívánta a szilvát. Egy udvarból a szilvafa kihajlott és gyönyörű szilva volt rajta. Az ember szakítani akart róla és nem tudta elereszteni, egész este kínlódott. Végre egy csúnya asszony karóval jött oda és nagyon megverte az embert. A verés után aztán el tudta ereszteni az ágat. 6. Babonaság. (Szvitek János, 13 éves.) Egy lány és egy fiú eltévedtek az erdőben. Egyszercsak megláttak a levegőben egy söprűnyélen lovagoló alakot. Az alak egy boszorkány volt. A boszorkány meglátta a fiút és a leányt és leszállt. Azután elvitte iket a há­zához és a fiút bezárta egy ólba, hogy majd meghizlalja. A leánykának pedig nem adott mást -csak egy darabka kenyérhajat. 7. A szellem. (Mészáros Gyula, 14 éves.) Tavaly kint a falu végén este 8 óráig játszottunk. És amikor mentünk ha­za, én benéztem a nagy pincébe. Ott olyan nagy világosság támadt. Kígyók is voltak ott és úgy sziszegtek. És ottan egy nagy golyó ide-oda futkosott. 8. Babonaság. (Sárközy László, 12 éves.) Vannak öregasszonyok, akik különféle babonaságot mondanak. Ilyen babonaság az is, hogy pénteken nem jó útra kelni, mert baj történik. Ha valakinek a torka fáj, akkor vegyen magához három mandula szemet és men­jen a templomba és ott nyelje le és szaladjon a templom körül háromszor és mondja el háromszor a Miatyánkot. 9 Boszorkaság. (Elek Erzsi, 13 éves.) Egy legény ment a szeretőjéhez. Mikor mér haza indult, a székről a pu­­fándli kapcsa a ruhájára akadt. Már sietett haza az úton, de a pufándli a legény lábát verte. Azt hitte, hogy boszorka és elkezdett futni. Minél gyor­­sabban futott, annál jobban verte a lábát. Mikor hazaért, az istállóba akart menni lefeküdni, de nem mehetett be, mert az ajtó megfogta a pufándlit. Nagy erőlködés után elszakadt és látta, hogy nem volt boszorka, hanem a pufándli. 10. Babonaság. (I p ó t h Katalin, 14 éves.) Nálunk volt egyszer egy ember, akit Bisztricki Jánosnak hívtak és az mesélt nekünk a babonaságról, hogy volt neki egy bátyja, aki kint aludt az istállóban. Mikor kezdett elaludni, akkor bement hozzá egy fehér ruhás asz­­szony és kezdte keltegetni. Mikor felébredt, mindig szaladt utána, de soha nem tudta elfogni. Megint lefeküdt, akkor pedig, hogy söprűnyéllel kezdte verni. Aztán megint kiszaladt az az ember, akkor pedig eltűnt előle. Még azt is hallottam, hogyha valaki három éjjel 12 órától reggelig kint van, egy kört csinál a földön és három éjjel abban van, az megtanulja a boszorkaságot. 11. Babonaság. (Ilon Katalin, 14 éves.) Egyszer volt egy ember, aki meg akarta tanulni a boszorkányságot. Meg­kérdezte egy öregasszonytól, hogyan tanulhatná meg a boszorkaságot? Az öreg asszony azt mondta neki, hogy éjjel 12 órakor menjen ki a konyha elé és nézzen be a kulcslyukon és egy koporsót fog látni. Az a koporsó azt jelenti, hogy nemsokára meg fog halni. Ha ezt meg fogja cselekedni, akkor megtanulja a boszorkányságot. 12. Babonaság. (Habara Irén, 13 éves.) Egyszer volt egy gazda és annak volt egy szolgája. A gazda kiküldte a szolgát a határba aratni és adott neki sarlót a kezébe. Azt mondta neki, hogyha learat, dobja föl levegőbe a sarlóját és ha 'leesik, jöjjön haza, ha nem, akkor menjen világgá. Mikor a legény learatott, feldobta a sarlót és várta, hogv mikor jön vissza, de a sarló nem jött vissza. Akkor a legény elment világgá. 13. Fejetlen szamár. (Kecskés Julianna, 12 éves.) Egyszer volt egy asszony, aki 12 órakor ment haza aratásból és látott egy szamarat. Levette kötényét és a szamár nyakába akarta kötni és haza akarta vinni. Mikor rá akarta tenni, akkor megijedt, mert a szamárnak nem volt feje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom