Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Kritika - H. I.: Magyar versek könyve

ritást vállal ezzel a generációval. Mégis, mikor a könyvet egyre növekvő kedvetlenséggel végigolvastuk, csalódottan kell bevallanunk, hogy ez a mű nem az igazi. Még csak nem is jutott az igazsághoz közel. Úgy tűnik elénk, hogy az élmény nem elég ahhoz, hogy jelentős mű elindítója legyen. Talán későbbi kor írója jobban meglátja a háborúban felnőtt generáció sorsát, mint az, akinek ez hamisítatlan formában megmutatkozott. Eszterhás István úgy hitte, amikor regényéhez hozzákezdett, hogy generációjáról mondanivalója van. Csodálatosképpen azonban az ismert s kiváló írók leírásából már jól ismert sexuális problémákon túl nem ád az író semmit. Számit-e az, hó'-”- a millió korszerű, megszálló román katonák viselt dolgaival utal a dátumra, mikor a műben elkövetkező valóság minden kor pubertásában vergődő fiatalságát nyugtalanítja? Kell-e ahhoz háború s megszálló csapatok, román őrmester s vörös fényben úszó Budapest, hogy tudomásul vegyük Csollánék első szánalmas szexuális élményét? Vájjon különösképpen háborúban kellett ahhoz felnőni, hogy átlépjék a vöröslámpásos ház küszöbét, megkapják a szokásos ifjúkori büntetésbetegséget s kiábrándultán egyikük a halálba meneküljön?1 Nem. Ehhez nem kellett különösebb világválság, még csak egynapos háború sem.

A regény egyik szervi hibája tehát az, hogy minden komoly mondanivaló nélkül egy megoldandó hatalmas probléma akkordját megütötte, de a mű teljességével örök időkre adós maradt. A másik hiba pedig az, hogy az író nem érezte az első regény megírásának ünnepi érzését s felelőségét. Olyan öntelten s magabiztosan indítja el közel 200 oldalra terjedő mondanivalóját, mintha nem érezné az első megszólalás szorongását és megilletődését. Ez a magabiztos fölényeskedő hang túlságosan megerősíti kételyünket az író őszintesége és tehetsége iránt. Rutinos író nem merne ígérni annyit, amennyit az új szerző kissé fennhéjázóan, de mindenesetre sokat ígérőén első könyvének borítólapjára feltüntet. Nem merne ígérni azért, mert valódi író szerény az élettel s annak anyagával, tudja, hogy az anyag sokszor kisiklik a kézből s nem marad más számára, mint a nyugtalanító kétely.

Itt-ott felforrósodnak a lapok a szexuális feszültségtől, amit az író ügyes mesterségbeli eszközökkel a végletekig felfokoz. Bár sajnálnivaló figurák égnek e különösen lángoló tűzben, az író szeretné a végén mind mind hőssé avatni, a kor megható áldozatává magasztosítani. Sikertelenül. A cél érdekében meghamisítja a történetet, olyan megoldásokra vetemedik, amiknek a valószínűségéhez szó fér. így omlik össze a regény, mely amugyis is apró mozaiklapokból volt kelletlenül összetákolva.

Eszterhás István új név a regény terén. Első művéből nem érezzük ki az ígéretet egy új mű s igazabb mű alkotására. Ilyen élménye minden embernek akad tucatjával, hasonló regényt mindenki tudna írni. Nem érdem hát a Háborúban nőttünk fel s nem is kortünet. Tiszta mesterségbeli tudás, melynek folytatása csak az élettől elvonatkoztatott, szórakoztató irodalom lehet.

MARÉK ANTAL.

MAGYAR VERSEK KÖNYVE.

Mint ahogyan az egyes ember nagy megpróbáltatások után magába száll, vizsgáltatja magát s lelkének redői között keres vigaszt, reményt s erőt, úgy fordúl a magyarság létének belső tartalma felé a nagy háború óta. Lelkiösmeretet vizsgál, megösmer és beösmer s megtisztúltan utat keres a jövő felé s mintegy erejét, értékét vizsgálva, előszedi szellemi életének virágait is. A háború után jelennek meg az önvizsgáló művek, a nagy nemzettörténeti munkák és irodalom történetek s egymásután jelennek meg a magyar klasszikusok összefoglalt művei s antológiái.

A magyar múlt tisztül a magyarság előtt s a feltárt értékek bizodalmát csöpögtetnek a szívekbe.

S a szerzők és kiadók nem tesznek mást, mikor könyveiket piacra viszik, mint a kezébe adják az igazságot kereső és világosságra vágyó magyar közönségnek azokat a munkákat, amelyek után az áhítozik.

A Magyar Szemle Társaság előljár a magyar értékek megmutatásában. Egymásután jelennek meg munkái, amelyek mindegyike egy részt tár fel a magyar történet és művelődés hatalmas világából. Szekfű Gyulától: Bethlen Gábor, Weis Istvántól: A mai magyar társadalom, Farkas Gyulától: A „fiatal Magyarország", Gratz Gusztáv-