Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Erdőházi Hugó: Virág mellett - Demjén Ferenc: Optimisták
ért haragudott ugyan elsőízben, de, hogy megmagyarázták neki telte észszerű fiién voltát egy kocsmai iddogálás alkáliméval amúgy teltbelileg is, nem haragudott többet csúifnevéért, sőt reklamálta, hia valaki Rácznak szólította. Ezért aztán valóban és I elő rülhetet lenül ráragadt a Bolond Gedeon név, mint a csíz az erdei tisztásra kitett lépespapiroson. Azonban, mikor az optimisták alakuló gyűléséről hallott, szomorú llett. Nem tudta mitől, de még az élettől is elment a kedve és magában egyre csak azt hajtogatta, hogy ezek ugyan megbolondultak. Elment a sütnivaló józan eszük. Nevető és vígkedvűék akarnak maradni egy életen keresztül a mai világban és minden tragédiát mosollyal arcukon és -szivükben is intéznek el. Az egyesület alapszabálya mindössze tíz írógépeit oldalt tett ki, amiit mindjárt az alakuló délutánon olvastak volna fel. Erre a gyűlésire meghívták a falu számottevő egyéniségeit, a paptól le a harangozóig, ki.slbíróig, ki dobos is volt egyben, de egyedül Bolond Gedeon jelent meg a meghívottak közül. Amikor megjelent a tereim ajtajában, általános hujj! hujj! hajrá!!! kiáltással 'fogadta a vezetőség és a fő helyre az elnök mellé ültették. Szerencse Ádáim, a titkár díszeInöknék ajánlotta azon melegében, mivél a faluban ő az egyetlen ember, akit még nem láttak szomorúan az utóbbi hat esztendőben, mióta azt a pénzzel telt erszényt megtalálta. — Én, díszelnök? — kérdezte Gedeon némi felháborodással a hangjában. Hát valóban azt hiszitek, hogy megbolondultam?... Szégyeljétek magiatokat. Eddig, azt hittem, mint barát a baráttal engedtétek meg1 magatoknak a viccet velem szemben, de mától kezdlve ... — De Gedeon! Drága, Bolond Gedeon, ne vedd sértésnek tőlünk ezt a kitüntetést. Egyesületünk az emberiség egyik leghasznosabb, lég áldásosabb és legistenibb egyesülete. Alapja: az örök mosoly; jóság mindenkivel szemben. Egyesületünkben nevetni kell először és nevetni kell másodszor, harmadszor és századszor és ezredszer. Nevetni és nevetni. Államilag bejegyzett nevünk: optimisták; akik mind igi rózsás színben látják az életet, a szerelmet s ez árnyékvilágból a boldogság honába való távozást is ... Igen, Gedeon. Igen. Hidd él, hogy megtisztelve érezlheted magad ... Gedeon, az élnek ezen sZóáradata közben úgy állt az asztal mellett, mint akinek dinnyeföld nem jutott; lehajtott fejjel, búnákereszkedetten, csakhogy ki nem gyöngyöztek a szeme sarkai keserűségében. Egyik kezét, melyen egy randol'fból készült karikagyűrű ékeskedett miniatűr lábszárcsontokkal ékesített halálifejes díszítéssel, az asztalon nyugtatta, míg a másikkal a székkarjának a gombját forgatta, mert kirágta a szú a csapját és már mozgott a helyén. Szemével hol az asztalra, hol a székre tett kalapjára nézett s hogy eszébejutott a tegnapi eset a deszkap állóval a víz 'felett a házuk előtt, kissé magéból kikelve mondta: — Bolondok vagytok! Tegnap a víz elvitte a házunk elő! a pallót: bejött a házba is, úgy, hogy ifelméíkedett velem az ágy. Úszkáltam az ággyal a szobában,, mint valamikor a Nílusba kitett Mózesike és mostan fi ráakartok kényszeríteni, hogy legyek díszelnökötök és míg élek mosolyogjak és nevessek veletek! Kapás Mózes, a szomszédom, még ma sem tud kijönni a házából, mert olyan nagy a víz az udvarán. Az egész felsőfalunak elvitte a szalmáját és a kerítését a nagy vihar, két
