Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Erdőházi Hugó: Virág mellett - Demjén Ferenc: Optimisták

ház összeomlott, három embert a városi kórházba szállítottak kisebb sérülésekkel; nyomorral és betegséggel küzd1 a falu és akkor ti, egylet esdi t játszotok. Nevető egyletet a lakit tok, mint akinek hiányzik a negyedik kereke. Jöjjön meg az eszetek és ne találjatok ki ilyen marhaságokat! Én mondom ezt nektek, Bolond Gedeon, ,a falu bolondja, akiinek, ihigyjétek el, még ma is több esze van, mint mindnyájatoknak ebiben a faluban. De, mert lelkem is van, hát bolondnak tartotok...

— Jó estét! — hall látszott a> köve tik ező pillanatban a Gedeon szónoklásába az ajtó felől a bíró hangja. — Itt vagyok. Megjöttem a gyűlésbe. Hallom, hogy valami új pártot akartok megint nyélbeütni. Én részemről nem vagyok ellene, de mellette sem.

— Nem párt ez, bíró uram, csak amolyan egyesület féle, mely az élet szenvedéseit könnyűvé szándékszik varázsolni, — szólalt meg Kis András felállva az elnöki székben és mosolyogva a kezét nyújtotta. — Nagyon örülök, hogy megjelent bíró uram is szerény összejövetelünkön és kérem, ha teheti, legyen az egyesületnek tagja. Eddigi hárman vagyunk, Bolond Gedeon ugyan már a negyedik és bíró uram lenne az egyesületnek ötödik tagja.

— Én nem vagyok benne, bíró uram, — csattant fel Gedeon sértődötten, — csak, már, mondom ... ha meghívtak ezek, hát eljövök ráérő időm felől. Az ember mentül többet tud, többet hall, annál nagyobb ember... Éppen meg szeretném őket győzni, hogy verjék ki a fejükből ezt a marha egyletesdi játékot. Maholnap elpusztulunk éhen, osztán, ürájolk meg rájött az optimizmus egylet: nevetni akarnak mindenen és mindenkin . .. Hiszen, ami azt illeti, jó lenne és helyes lenne ez a dolog, különösen az adóhivatallal szemben, dehát ebből aztán nem élünk meg, mert a gyomrot, azt nem lehet elintézni nevetéssel. Osztán, mint mondja itt Kis András, akkor is nevetni kell, miikor szomorú leszek, hát olyan máriás bolond meg aztán nem vagyök, akármilyen teknőlben ringattak. Hogy áprilisban láttam napvilágot, azért még nem kéül teljesen bolondnak lennem ...

— Igazad van, Gedeon. Nagyon igazad van, — hagyta helyben a bíró, — dehát, azért már ha eljöttünk, üljünk le egy pipa szippantása erejéig, osztán, ha beszürkül úgyis haza kő mennem, mer az asszonyomnak reuma gyütt a kezébe, oszt a teheneket meg osak-csak meg kell fejni. Nem illik ugyan a bírói hivatáshoz, dehát az alkalom szüli a tolvajt, a helyzet a munkanélkülit.

— Igaz, igaz, — hagyta helyben a szavakat Bolond Gedeon és ő Is hellyetifoglalt az asztalinál a bíró mellett. A kalapját letette a szoba sarkába és úgy ült el kényelmesen, mint aki elnökölni akar.

Pillanatig csend ült a szobára, a helyzet magaslatához Mlő és ünnepélyes. Mintha még Petőfi is máskép nézett volna vissza a falon levő egyetlen képről, amint búcsút int a szülei háznak. Mintha a mécses füstjétől szürkült fal is fehérebbre vált volna.

Mikor mind az öten elfoglalták helyeiket az asztalnál. Beteg József, mint titkár, megköszörülte a torkát, kipederte szájába könyvit bajuszát s csak aztán állt fel, hogy felolvassa az egyesület alapszabályait. Előbb természetesen engedélyt kért az elnöktől: „Elnök úr, kérem, felolvashatom az alapszabályokat?" — „Tessék", — jött a válasz Kis András részéről, mire Bolond Gedeon jóízűen elkezedett kacagni, hogy kicsordultak a könnycseppek a szeméből. A kezeit a hasára szó-