Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Palotai Boris: Uj csillag nyomában…

— Nem engedsz? — Marilka tétován nyúlt a bádogdoboz után, amelyben a teát tartotta. — Mit kezdjek itt egy krajcár nélkül? Tudod, milyen ik'nnai ment már eddig is? Antal bácsiék ötletszerűen küldték a pénzt, a szobát meg nem lehet ötletszerűen fizetni. Aztán néha enni is kell... Az étvágyamról érzem asialk hogy fiatal vagyok, különben észre se venném, bizony Isten! De hat óra felé már úgy kattog a gyomrom, mint egy mozdony.

— Nem méssz haza! — kiáltotta a szemüveges fekete fiú és magához húzte Marika fejét. — Szégyeld meg, hogy rögtön feladsz mindent. Ez az a híres iszemlb esz állás?

A lány száján keserű pitty ült. — Mit tudsz te Pista? Neked meg van a rendes lakásod, kosztod, ruhád. Én, mióta az eszemet tudom, mindig csak szembeszállók. Magammal, mással, mindenkivel. — Két marokra fogta a teáscsészét, lessen szürcsölni kezdte a meleg, sárgia folyadékot.

Piisita fintorogva beleszagolt. — Te hisz ez keserű, mért nieim teszel bele cukrot?

— Most csak töltögetem a bendőm vele, hogy ne lázadozzék. Ilyen közjátékokra kár a cukrot pazarolni.

Pista elkapta a lány kezét. — Mit kezdesz otthon? Bedugnak egy Irodába és fuccs a szép álmoknak. Ha jól megy, kéréséi 300 koronát. Még annyit se. Gépírni nem tudisz, könyvelni nem tudsz, az a kis medicina. amit magadba szedtél, arra jó, hogy a szomszédasszony ingyen tanácsot kérjen tőled.

Marika összekuporogva ült az ágy szélén. — Mért kinzol? — kérdezte szelíden. — Már próbáltam mindent... Mennyi mindent próbáltam, ha 'sejtenéd.

— S ha kérnél a diákkölosön-alapbcl?

— Tavaly kértem ... Máig sem tudtam törleszteni rá.

Gond és aggodalom kavargóit az agyoniíüstölit szobában, valahogy összébb húzódott az egész kis társaság, ösztönösen keresték egymás közelségét, a nyájtudat biztonsága szoros gyűrűbe vonta őket.

— Mindenkitől kértél, csak tőlem ném, — mondta Nagy Férj és kerek mcikányfeje szemrehányóan ingott.

— Tőled? — Mosoly lebbent közéjük, mint színes szalag. — De hisz te is ikonkurreniciát csinálsz a köpi a lómű vészeiknek.

Nagy Feri rátartien nyomott egyet a nyakkendőjén. — Azért tudnék keríteni in gyen vacsoráikat. Odaadom a hazai pakkot, én meg telekóstolcm magam azzal a reszketős vacakkal. Aztán kakaót is iehet kóstolni... Ha éppen akarom, meginvitálnak a fiúk vacsorára. Csak szólni kel!: „nincsen véletlenül öt koronád? holnap megadom." Rögtön ugrik rá a válasz: „pénzeim nincs, de egyél velem." Én már ezt kipróbáltam!

Nagy Feri kassakörnyéki parasztgyerek, az apja pár holdacskán gazdálkodik és egész csomó éhes száj osztozkodik azon a soványka falaton, amit kiverejtékeznek a földből. Maiga sem tudja, hogy vergődött el Ide, micsoda szívós erő tartja felszínen, a furfangnak, életrevalóságnak micsoda jógyökerű szála kötözi egyenesre. Minden napot külön kell legyűrnie, minden vizsga valóságos győzelem, — győzelem nemcsak a szellem, de az anyag felett is! Otthon csak annyit tudnak,