Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Fiedler József: "Sic fata volunt"
Szétnézett. A derengő félhomályban üres volt a supperlát-cs ágy széle. Csak a fia aludt nyugodtan a félrehúzott selyemifüggöny mögött. „Majd megmondom néki, ha bejön, hogy mit határoztam." Ezt gondolta. Aztán nem mondotta el mégisem, mert Sára helyett a belső fTájjal jöttéik Ibe -később a szobába. Minden mozdulatukban benne égett az utazás izgalma -és ez kilíújta elhatározását a fejéből. Akikor sem gondolt már rá, amikor a déli harangszó után 'könnyes szemmel borúit kezére a városbíró felesége a tanács-ház kapujában. Sápadt arccal, karikás- szemmei akkor csak annyit mondott nelki: — Köszönöm néked a tegnapi éjszakát. Hangja nyugodt volt és hogy megcsókolta az asszonyt, mosoly villant vérté len száján. Mikor beszállóit a függönyös hintóba, még látta, hogy könny bugygyamt Sára szeméből. De ez ci-iak egy pillanatig tartott. Aztán -már csak Dános Zsigimondot látta, aki kíváncsian ifészkelődötit mellette az ülésen. Később kürt harsant a -közelben és a vakító napfényben huszonnégy alabárd villant. — Indulás! — kiáltotta Kalsisa város bírája, Tschner Imre uram. A kísérő lovas-csapat megíndúlt. Az apró, ikcpjanyélre tűzött zászlók lengitek és újra villantak az alabárdok. A városbíró lova a kocsi mellé került, mikor elindultak. „ A házak között árnyék kísérte őket ési csak a város kapuján túl jutottak ki a fénybe. Mint a távoli mennydörgés, úgy kísérte őket a p-og-g yá s zs z ek e rek zaja. Izabella most megint a tegnapi éjszakára gondolt. „Talán -mégis Sárának volt igaza?... A királyok útja mindég egy a földön .. Valaki kiáltott és ettől megállóit a függönyös kocsi. — Mi az? Miért állottunk meg? Szembe vele levett süveggel állott Tisichner Imre. — Kassa város határához érkeztünk, felséges asszonyom — mondotta-Aztán mély lélekzetet vett és hosszú beszédbe kezdett. Izabella unottan hallg-atta. D-e egyszerre fölcsillant a szeme. A kocsi belsejébe egy tarkaszárnyú lepke tévedt. Egy ideig ide-o-da szállt a hűvös homályban, aztán rátelepedett a- kocsi sarkában szunnyadó Dános Zsicm-ond fejére. . Az aranyszárnyú lepke!" összerezzent. , Ha is megkapod, akkor utánad úgyis ő következik!" Szíve erőísen vert, hogy eszébe jutott Sára asszony szava. Kihúzta keszkenőjét ruhája ujjából és he-seqetni kezdte a lepkét. El a gyermek fejéről, ki a kocsi függönyei közül. Mire sikerült ez, elvégezte beszédjét odakint Tschner Imre uram.-Mosolyogva nyújtotta feléje kezét. — Köszönjük nektek és Kassza városának hívségtelket. A váró-bíró.piros arccal hajolt mélyebbre és mondott valamit, amit nem lehetett megérteni. Izabella nem is figyelt rá. Mintha meisiszire mama mö-oé nézne, egy másik búcsúzására gondolt. Akkor is hegy tetején állott a kocsija, mint
