Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Vajlok Sándor: Petőfi és a cseh irodalom
Müller ezekkel az ötletszerű jelenségekkel szemben kritikailag dolgozott és a magyar irodalomból hű keresztmetszetet akart adni a cseh írók számára. 1859-ben „korabeli magyar költészet" címen fordításokat közöl a legelőkelőbb cseh folyóiratban (Časopis Českého Musea) Vachot Sándortól (Az árvafiu) Eötvös Józseftől (A megfagyott gyermek), Kisfaludy Károlytól (Karácsonyi éj) és Petőfi Sándortól (Boldog éj, Boldogtalan voltam). Ugyanabban az évben még két Petőfi-fordítás jelenik meg. Az egyik szerelmi népdal: „Fa leszek" (Chci byt stromem), a másik bordal: „Különben én becsüllek, óh pohár!" (Vážím si tebe, sklenko má!) Ezeket Neruda János fordította és közölte le nagypublicitású lapjában (Obrazy života — Életképek). Neruda e-két vers sikere után átdolgozott még három újabb verset: a „Fürdik a holdvilág" címűt, (Loupežník — rabló), a „Pál mester"-t (Pán Pavel — Pál úr) és a „Piroslik már a fákon a levél" kezdetüt (Betyár). Ez a kezdetben lefordított 8 vers, Petőfi első korszakából való. Képviselve van benne a népies szerelmi dal, a pusztai romantika, genre-kép, bordal, tehát itt is olyan jelenségekkel állunk szemben mint a szlovák fordításoknál, ahol megjegyeztük, hogy a fordítók az igazi Petőfit nem látták meg. A népies külső, a bohémság és részegség jelentette nekik a költőt, nem a Juha, vagy a Felhők utáni korszak. A cseh irodalomban azonban ez csak kezdeti jelenség, mely a fordítások során kiigazitódik. A cseh fordítók az igazi értékeket is meglátták később és elsősorban ezek szépségeit tárták az olvasó elé. 1854-től, vagyis az első fordításból a háború előtti időig Petőfi jelentette neki a magyar irodalmat. Ez idő alatt a magyar költő szokatlanul erős népszerűségre tett szert. A hatvanas években már cseh epigonjai is vannak Petőfinek. 1860-ban a Lumír Schwartz Ferenc „Pusztán" című versét közli (Na pustě), amelynek minden sorában Petőfi reminiszcencia van. Ugyancsak hatása alá kerül Cidlinský is, nem szólva azokról, akiket magyarság-láz fogott el és beutazták az akkori Magyarországot. A cseh epigonokról érdekes Bujnáknak az a megjegyzése, hogy a magyarokhoz hasonlóan csak a „kelmeiséget", a külső népiességet utánozták. A cseh epigonok épp olyan szeretettel emlegetik Petőfi „pórias" elemeit (bor — puszta — betyár — pandúr), mint a magyarok. Petőfinek legnagyobb cseh tisztelője Neruda János volt. (1834—1891), az új cseh irodalmi irány vezetője.1) Köre a „Máj" volt az első lépés az irodalmi forradalom felé, amikor mesterének nevezte Byron cseh követőjét, Máchát. Sok támadás és megvetés ellenére is öntudatosan hirdette az elszakadást az előző irodalmi stílus szűk horizontjától, büszke volt kozmopolita elveire és magatartására. „A európai irodalom álláspontja az én álláspontom. Modernül írok, azaz igazat, ... egyenesen megmondom, amit gondolok és amit érzek." Irodalom-szervezői munkássága mellett a cseh realizmus megalapítójának tekintik. Költői munkásságát is sokáig kizárólag realista novellái és nagyszám^ tárcái alapján ítélték meg, míg versei „száraz realizmusuk" és racionális stílusuk miatt az esztétikusok előtt sem voltak kedveltek. A cseh irodalom legtermékenyebb írói közé tartozott. Nagyszámú eredeti munkái mellett sokat fordított Európa csaknem minden irodalmából. Petőfit Müllernek már ismertetett kevés fordításából ismerte meg. Pražák szerint2) a versek elolvasása olyan ellenálhatatlan erőt gyakorolt rá, hogy lelki kényszerből meg kellett ismernie Petőfi egész költészetét és életét. Magyarul
