Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Vajlok Sándor: Petőfi és a cseh irodalom
Természetesen ő sem tudott, így hét a német fordításokra és életrajzokra volt utalva. Megismerése elhatározó jellegű volt rája, úgy annyira, hogy élete végéig megmaradt a költő legfanatikusabb rajongójának. E lelkesedés hátterében első sorban költészetének megértése volt, azonban nem kis mértékben járult tartósságához az, hogy természetükben, jellemükben és életükben sok rokonvonás van. Alapvetően fontos, hegy mindketten demokratikus gondolkodásúak és az egyenlőségnek nemcsak elméleti hívei, hanem megvalósítói is. A jellemző mozzanatok megdöbbentően egyeznek származásukat érintő kijelentéseiknél: Neruda büszke volt proletár származására, Petőfi arra, hogy kunyhóban született. Határozott öntudat jellemzi mindkettőt; tudatában vannak irodalmi szerepüknek és jelentőségüknek. Petőfi a népet akarta uralkodóvá tenni a költészetben és működésének alapja a népi politika gondolata volt. Neruda szintén a népet fedezte fel, csakhogy már nem néprajzi, hanem szociálpolitikai értelemben. A két költő egyaránt kérlelhetetlen hitvallója és harcosa volt az igazságnak és ezt nem áldozta fel semmiféle érdeknek. Petőfinek emiatt sok baja volt a társadalommal és a sajtóval, Nerudának szintén. A magyar költőnek „a sors bölcsőjébe tette az őszinteséget" és Petőfi himezés-hámozás nélkül mondott meg mindent. Neruda életelve, amelyet fenntebb idéztünk, más szavakkal ugyanezt jelenti. Ö sem tudott megalkudni és gyáván avagy okosan hátrálni. A demokratikus gondolkodás és igazságszeretet mellett a szabadságrajongás a harmadik alapvető közös vonás náluk. Neruda annyira csodálta Petőfi szabad, semmi konvencióval nem korlátolt életét, a nyomorúságosat, hogy 'költői ideálnak tisztelte. Legnagyobb álma pedig az volt, hogy hősi halállal hallhasson meg a szabadságért, mint Petőfi.3) A kellő összehasonlító kutatás hijján még nem lehet megállapítani, hogy a három eszmekörben mit vett át Neruda Petőfitől, mi volt saját lelki diszpozíciója és mi volt az európai .szellemi mozgalmak hatása. Ez utóbbi külölönosen fontos szerepet játszhatik abban, hogy annyira meglepő és feltűnő a gondolati találkozásuk. Sokat kaphattak pl. Heinétől. Petőfi Heine költeményeit magával hordta, Heine bámulata közismert. Neruda úgy ismerte, mint ábécét. Kedvelt francia költőik is megegyeztek. A magyaros tárgy első élményeit Neruda Lenautói kapta, akit Petőfi is olvasott. Neruda kilenc verset fordított le. Fordításai alapján, ha csak ebből következtetnénk, azt látjuk, hogy őt is a külső népiesség érdekelte, az egzotikum, a romantika azaz a népköltő. Mind a kilenc vers Petőfi első korszakából való és csak egy-kettő vehető Petőfi jobb költeményei közé: Lopott ló (Ukradený kůn). Megy a juhász szamáron (Ovčák), Fönséges éj (O krásna noc), Pál mester (Pán Pavel), Piroslik már a fákon a levél (Betyár), Fürdik a holdvilág (Lopežník), Farkas-kaland (Dobrodružství vlka), Pusztai találkozás (Setkáni na pustě) és Halálom (sen smrti). Neruda a fordításokat „Magyarországi románcok" (Románcé z Uher) cím alatt adta ki, amiből azt következtethetjük, hogy ezzel nem Petőfit, hanem a magyar életet akarta bemutatni. A versek címét is ennek megfelelően változtatja meg a „Piroslik már" helyett „Betyár", a „Fürdik a holdvilág" helyett „Rabló", hogy az életformák szugeráló megnevezésével hasson. Hemzseg bennük ugyanis az egzotikus história: lólopás, — betyár, — puszta, — juhász, —
