Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Borsody István: Az uj Itália

jelen kellett lenni a .lappangó forradalomnak: az évtizedes hallgatás kellett, hogy megér leljen valamit, mert a fasizmus sem született máról holnapra, csak föllépése és hódítása volt ihirteien, mint a villámé. Ma még ki sem nyomozható pontosan, hogy hol jelenik meg egy-egy kifejezés, amely magáiban hordja már az új Itália előszelét. CardUcci, D'Annunzio, Marinetti — amennyire újak és szokatlanak — már a fasizmus előzményeihez tartoznak ... 1920 szeptemberében a nemzetközi

láz elragadta az olasz munkásságot is. és „Evviva Lenin" hangulatban orosz hatás alatt proletár-forradalmat rögtönöztek. De ebben nem volt semmi meggyőződés: legföljebb azt bizonyította, hogy az olasz nép immár gyúlékony. Csak más láng fogja kilobbantani belőle a szunynyadó erőket. Az internacionál

is

eszme nem adhatott életet az olasz nemzetnek, amely egy korszakon keresztül önmagába süllyedtem várt és érlelődött: ezt a népet csak az önmagára talált belső nemzeti erő lendíthette ki. 1920 december utolsó napján indult el a lavina: önkéntes rajok D'Annunzio vezérletével megszállják Fiúmét, melyet a békéről tárgyalók vonakodnak Olaszországhoz csatolni. A szikra pattant: a nép akarata kitört, ellenkezett és cselekedett. Nem vezényszóra, de önkéntes indulatban. És ekkor Giolitti miniszterelnök az antant nyomására kiürítette az olasz nép akaratából elfoglalt Fiúmét... A kormány ezzel halálosan elvesztette a játszmát. A felzúdult nép a kormányt elutasító vezér mögé sorakozik: Benito Mussolini az olasz nép akaratának végrehajtójává válik. Az 'ifjúság viharzó lelkesedése emeli a nép vezérét az ország élére. A marxizmussal átitatott munkásság, nem végezhette el az esedékes olasz forradalmat, melynek a nép diadalmas átalakulásához kellett vezetni. Az ifjúság tiszta és használatlan lelkességének kell étit vállára kapni az új Itália eszmei és hatalmi megvalósítóját: a dúcét! Ma is a fiatalság tartja a fasiszta állam pilléreit: sehol annyi fiatalember felelős vezető helyen nem található, mint a maii Olaszországban. De ez szimbólum is: az új kezdet és korszak kifejezője, melybe a megifjodott olasz nép a fasiszta eszmélés útján lépett. így bontakozik a nép egykedvű közönyéből az új életigenlés, az olasz nemzet akaratának születése. De hogyan fér meg egymással a „népakarat" és a fasiszta rezsim, amely tudvalevőleg szélsőséges diktatúrát űz?

DEMOCRAZIA FASCISTA.

— Itt van az ideje annak, hogy Európa megállapítsa, hogy a fasizmus és demokrácia nem antitézis és nem összeegyeZhetetlen. Ha van ország, ahol a demokrácia valódi lényege megvalósult, akkor ez a falsiszta Olaszország! — Ezeket mondta Mussolini múlt év november 1-én a milánói Piazza dél Duomo mikrofonja előtt.

Paradoxonnal lehetne meghatározni ezt az olasz demokráciát: a fasizmus Olaszországban kiirtotta a demokráciát a demokrácia érdekében... — Ha a demokrácia alatt sajtószabadságot értünk — Olaszországban nincsen demokrácia.. Mert a.z olasz újságok unalomig szolgálják a fasizmust; igazán nem érdekfeszítő az olasz lapok olvasása. Csak olyasmiről számolnak be, ami föltétlenül dicsőíti a fasiszta Itáliát: erejét, igazságát lobogtatják meg ékesszólóan napról-napira. A dúcé kultuszáról az is meggyőződhet, aki nem olvas olasz lapokat. Elég ha