Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Dudás Kálmán: Nyár a faluban

volt. Ajtókkal,, gerendákkal, küszöbökkel, és krump Kihordó kocsikkal együtt minden porrá égett a szeszgyárban. Csonka tűzfal meredezett az égre.

— Ezt ugyan jól megcsinálta valaki. Itt ugyan nem főzünk több pálinkát.

Két év telt el. Kétszer nyíltak a mákok, amikor újra répát ástak a napszámosok. Gyógyulósebű emberek voltak. Lila, sárga táblák kavarogtak körülöttük. Egy barázda, egy szál fű, egyetlen kalász nem volt az övék.

Csupán a napszám, meg a napszám mellé járó liter pálinka, amit télre biztosan megkapnak, mert, ime, látni is, a majorban újra felépítik a pirosifalú pálinkagyárat.

DUDÁS KÁLMÁN:

NYÁR A FALUBAN

I.

Poros falu lapul a pörkölt lombban. A toronyban tán megolvad a harang. Terpeszkedő, nyúlós rossz unalom van.

Az égből olvadt ezüst csurog s azzal Lombot és lelket. A mezőn kotlósként Tikkadoz szerte egy-egy sárga kazal.

Lankánk ölén a völgy ég: tompa katlan És lobog lobog a talló, gerezd, dűlő A napfényben, mely zuhog lankadatlan.

Csüggedt ágas körül delelő gulya, Lusta akár a föld, mely talán ős, nagy Keleti almát alussza, a tunya . ..

Ájultan villan néhány elbújt kisház Törpe fala, a lombból süt száz tető

S egy sarkon rozsdás bádog-krisztus szikráz.

II.

Dél van. Parazsak hullnak a tompa Napból. Az uccákon pilledt unalom barangol.