Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Morvay Gyula: Pálinka

Balogh se szólt, a felesége se. Mind a ketten tudták, hogy unit gondolnak.

— Millió 'kígyó van benne. És nemcsak mi, hanem gyerekeink i9 elpusztulnak ettől a gyilkos víztől.

Mind a ketten ezt gondolták.

Kerekes, Kosári, Széles, Néma répaásók asztalán, meg a többi kilencven ember asztalán is ott állt a gyilkos víz.

— Nem bírom ... nem bírom ... — mondta kint Balogh Adáim. Az ujjaim, a kabátom ujja, hajam, bajszom, mindenem csupa pálinkaszagú. Tán vér helyett is szesz szaladgál bennem. Ez így nem lesz jó!

Télen ráértek a napszámosok és egymást is felkeresték. Pipa volt a szájukban, szemük tört fénnyel bámult a levegőbe.

— Te mennyiért veszed?

A nevét nem is ejtették ki. Tudták, szívük is azt dobbantotta: a pálinkáról van szó.

— Három nyolcvanért. Te is?

— Minden napszámos.

— Jól keresnek rajtunk. Mi hoztuk be a pálinkát, most mi vesszük meg, de miért? Azért, mert azt a gyilkos vizet hazahoztuk, rászoktunk, most így fogunk elpusztulni.

— Majd tavaszra másképpen lesz.

— Vagy a gyárba jársz, vagy nem lesz kereseted — mondta Balogh. Könnyű a számítás. Régi egyszeregy. El fogunk menni a szeszgyárba és újra pálinkát hordunk haza a napszám mellé. így fogunk felfordulni.

— Meg a gyerekeink.

— Azok is fertőzöttek.

— Majd tavaszra!

Balog legyintett és hunyorított szemmel nézte az ucca közepén álló két ludat, amint csőrüket szárnyuk alá dugták és nem törődtek vele, hogy a hófúvás felborzolja tollúkat.

Tavaszra sem lett másképpen, de mégis nagy fordulat történt. Újra kizöldlült a hiatár. A hó az árkok mélyén vízzé terült. A folyótöltés oldala már sáros volt. Meleg szél szállt. A napszámosok kimentek a majorba, újra beálltak a szeszgyáriba. Reménykedtek: majd jön a kapálás, akkor meggyógyulnak.

— Az egész más munka lesz. És ki fogjuk kötni, hogy minket ne vigyenek a szeszgyárba. Mást dolgozunk helyette — követelte irgalmatlanul Balogh Adáim

Ráálltak a többiek. Rendben van, most egy kicsit kitartanak, azután jön a kapálás. Az egészséges, izmosító munka. Derékgörnyesztő, de mégsem roncsolja széjjel az agyat, a szivet és a beleket.

Mintha álmosak lettek volna, úgy dolgoztak a pálinkagyárban, de tűrtek. Sokan összetörték a pálinkásüveget, de még mindig sokan eladták a kocsmárosnak. Az is krajcár volt.

— Bolondok vagytok? Télen vissza fogjátok vásárolni. Kell az nektek?

Értelmük, akaratuk nem működött pontosan: azt tették, amit megszoktak. Annyi kígyóval nem bírtak megküzdeni. Nem bírtak, mert azok az ember torkán kezdték ...