Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Morvay Gyula: Pálinka

hordójába a napszámosok a pálinkát. Tele lett a nagy hordó. Szesz szag terjengett a levegőiben. A kis raktárban egymást kerülgették az embereik, mert kevés volt a hely. A kocsmáros ideges szemekkel nézegetett hátra: vájjon nem lopnak-e el valamit? De senki sem nyúlt semmihez. A földön Zsákéban rizs volt, mellette kocsikenőcs; a sarokban állt egy szagos heringeshordó, a túlsó félen volt zsákban a só. Az árú rendetlen összevisszaságban hevert a kiis magazinban. Most egy hordó szesszel lett több.

— Nem egy litert töltött mindenki, — mondta csendesen a kocsmáros. —Ha mindenki egy litert hozott volna, többnek kellene lennie.

A napszámosok is észrevették, hogy nem mindenki hozta el részét. — Otthon hagyták. Megkóstolja az asszony, meg; a gyerekek, — mondta valaki hátulról.

Erre a mondatra csend lett.

A kocsmáros most odahajolt Balog Adóimhoz.

— Gyüjjeneik velem. Mindjárt kifizetem magukat.

Nagyjából megmérte, hogy hány liter lehet a hordókban és kihirdette:

— Nyolcvan liter eredeti szesz, literje 2 korona, az annyi, miint 160 kórona. Annyi? Számolják ki. Itt a kréta, számolják ki!

Kerekes elvette a krétát és a gerendára írta: 80 X 2 = 160.

— Annyi, annyi, — hagyták helyben.

Balogh Ádárn kezébe adta a pénzt és gyorsan kituszikolta az embereiket.

— Máskor csak este veszem át, nappal nem ... szeszről van szó ... nem reszkírozhatom a boltomat... hatóság is van ... rájöhetnek ... nem lehet hinni az embereknek ... No, menjenek, menjenek már. Máskor is átveszem, dé csak este.

Balog Adám szétosztotta a pénzt és hazamentek az emberek.

A pálinka pedig szétfolyott az emberek között, felnőttek, gyerekeik itták, mert mindén hét végén hoztak a napszámosok.

Két hét múlva jelt adott magáról a pálinka.

Halálos jél’t adott magáról a pálinka.

Kerekes legényfia egész nap a sopálban feküdt részegen. Hiába volt kérés, hogy menjen dologba: mintha nem is hallotta volna: ott feküdt a hideg sopában és lázas fejére a durva ponyvát csavargatta, de csak szédült. Időnkint kiment a kúthoz, vizet húzott, beleáztatta a ponyva darabot és a reszelő® vásznat feje köré csavargatta. Anyja ment őt megnézni.

—- Fiam, kelj fel, este lesz, gyere legalább vacsorázni, hogy kimenjen belőled a pálinka. A ménkő ütötte volna meg, ott ahol van.

Kerekes fia szó nélkül vette a sarokban heverő törött lőcsöt és anyja; felé hajította. Egy sikoltást hallott, mást nem, mert szédülten esett a isopa talajára. Anyja is ott hevert: hasadt koponyájából csendesein szivárgott a vér.

Vermeseknél a gyerekekkel volt baj. Két kisleány már a; negyedik nap nem ébredt fel. Este sírás közben pálinkát kaptak. Attól elalszanak, mondták az ott kanatolkodó vénasszonyök. Elaludt a két kisleány, dé reggel csak továbbszuszogtak és nem ébredtek fel. Fényes dél volt, még mindig aludtak, Másnap is, negyednap is. Se enni; se inni. Megrettenték a szülők.