Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Morvay Gyula: Pálinka
— Pálinka! — mondta/ az orvos. — Lelhet, hogy ebiből a halálos alvásból nem. is fognak felébredni. Miire való ilyen csöppségeknek büdös szeszes italt adni? Meggyilkolják őket. Gyilkosok akarnak lenni? — iEgy-egy decit kaptak, hogy csendesen aludjanak. — Lássák, mit tettek? Vermes egy darabig hallgatott, majd részeg, fejjel odament az ágyhoz és a két kisleányt kiránc igáilta helyükről és a szobában lévő kanna vizet rájuk öntötte. Gyenge test ráng ássál feleltek a kisleányok és az egyik mintha álmosan ébredne. — i Ez kell! Ez segít! — Mit csinál, maga részeg? — kiáltott rá Vermesné. — Nyavalyatörést kaphatnak szegénykék, miit csinál... részeg ... részeg... ! Az ember az üres kannát az asszonyhoz vágta, aki a sarokba szédült, majd' nyugodtan kiment vízért és a másikat is végigöntötte. Reszketve dülöngélt a holtrascványodott két kisleány. Meredt szemükkel bambán bámultak a világiba, mintha most születtek volna, mintha most jöttek volna a túlvilágról. Széles Istvánhoz sietett a bálba. Az úton hófúvás rohant végig ést hangos üvöltözéssel kavargóit ki ia széles határba. Kendőjét szorosra fogta a bába,, kis szatyorját szorította kék kezével. Amikor a bábát látták az utcán, az emberek tudták: új élet érkezett. A deszkakaput kinyitva, besietett a pitvarba, ahol hűvös volt. Innét nyílt az egyik szoba, ahol fülledt levegő volt. Hatan voltak a szobában. Mind az aszta! körül ültek. Az ember egy régi kalendáriumot forgatott, a gyerekek uijjukat szopva hallgattak rá. A sarokban feküdt Széiesné, /akiihez most jött a bába. Köszönt,, letette szatyorját és jeges kezefejei't dörzsölte. —No, ml baj, mi baj, lelkem, — kérdezte a halaványarcú aszszonytól. — Semmi, semmi. Jól vagyok, de érzem, az órát, elhivattam. — Úgy, gyerekem,, úgy, úgy üs kell. Mindjárt, mindjárt. Két széket húzott az ágy elé, az ágyterítőt rájuk akasztotta és készen volt a mindent eltakaró függöny. Széles István mindezt tudta; látta, de most nem szólt: a gyerekekkel foglalkozott, hogy azok oda ne menjenek. A bába megvizsgálta az asszonyt és körülnézett a szobában. A falon hosszúk etyegőjű óra tiktakkozott, a tűzhely gyengén melegített. Egy barna fazékban kukorica főtt a gyerekeknek. — Most pedig menjenek ki — mondta bátran a bába. Vigye Széles bácsi a gyerekeket a szomszédba, ott nézzék a naptárt. Széles nem felelt. Letette pápaiszemét, a gyerekekre húzta rongyos kabátjaikat és kézenfogva vezette őket a szomszédba. Mikor kimentek, a bálba odafordult az asszonyhoz: — Igen., eltalálta, itt van az órája. No, meglássuk lelkem. Csak ne féljen. — Nem félek. Ittam elég/ pálinkát. Azt nagyon ajánlották. Azt mondták, hogy attól nem lesznek görcseim. Már sokan szültek görcsök nélkül. — Majd meglátjuk. Én is, ajánlottam a pálinkát, de ha nem is ajánlottam volna, úgyis mindegy lett volna: mindenki iszik ebben az átko
