Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Morvay Gyula: Pálinka

csókolja. Kábuttan, álmosan fogadja az embert, aki egy percre hideget zúdít széjjel a párás dunyha alatt.

Amint kinyitotta szemét, meglátta a pálihkásüveget és feje szédülni kezdett. Torkában, szájában egyszerre egész kád szesz émelyítő szaga bugyborékolt. Pedig bejött az asszony és el kell intézni a napszámot.

— Ott van a nadrágom. Jobbik zsebéből vedd ki a bugyellárisomat. Abban van a heti kereset. Olvasd meg.

Az asszony a megszokott örömmel vette elő az ember nadrágját, amelyik a nehéz tölgyfaszéken volt, előkereste a jobboldali zsebet, belenyúlt és egy köteg spárga mellett megtalálta a bugyellárist. Kivette, kikapcsolta.

— Két napi napszám hiányzik. Valahová elment az este? Csak kérdem, — mondta csendesen és szemrehányás nélkül az asszony.

— Sehová sem mentem. Az a hiányzó 'két nap ott áll az asztalon. Pálinkát kaptunk pénz helyett, az a napszám. Jövő héten is pálinkában kapjuk felét.

— ?

— Igen, igen, ne is csodálkozz. Az intéző így fizetett ki. Ez nagy dolog, ezt ma meg kell beszélnünk a répaásókkal. Kinék kell az a büdös pálinka? Mit tudok vele csinálni? Kinek kell, ki veszi meg? Mi vagyok én, kodsimárois, aki büdös pálinkát mérek?

Az asszony felvette a pálinkásüveget és az ablak Világosságához tartotta, nézte, forgatta az üveget, bele szagolt és letette.

— És most mit fog ezzel a büdösséggel csinálni? Ha akarja, kiöntöm a gianajra. Nem embernek való ez a pálinka.

— Ne döntsd ki, majd meglátom.

Balog Ádám félöltözött és a faluiba ment. Borult idő volt, minden szomorúan feketedett körülötte: a palánkoik, a ferdére löttyedt kapuk és a feketeföldű ucca is: leh angol tsá got mutattak néki.

A sarkon volt a zsidó kocsmája. Itt szoktak találkozni, ,h,a napszámba mentek. Kerekes, Néma, Kosári és még sokan ott álltak.

— No, mi lesz az itallal — volt első szava.

— Most határozunk majd. Maradj itt.

Miikor már alig hiányzott közülök öt-hat ember, elkezdték a tanakodást.

Nekem nem kell pálinka-napszám — kezdte Balogh.

— Senlkinék sem kell, ez már biztos — felelte Kosári. Ketten-hárman mellette vannak, de azok nagy pálinkások, azokon nincs segítség, de a többi ék nem akarják megégetni hurkáikat.

— Mit tegyünk? Az intéző rag »szikod iik a pálinkafizetéshez. Taián sztrájkolnánk — mondta Kerekes.

— Majd meglátjuk, hogy van-e segítség. Addig is kigondoltam valamit — mondta Balog. — Sokain vagyunk. Ha azt a sok iiter-lkétliter pálinkát összeöntjük és egyben eladjuk a zsidó koicsmárosnaik, megveszi. Jó pénzért megveszi, mert fogja tudni, hogy eredeti, friss pálinkát kap. És olcsó pénzen, mert valamit engedni kell.

— Helyes! Ebben maradunk! Délután összeöntögetjük és eladjuk. Ebben maradtak.

A nagyothalló kocsmáros szótlanul nézte, hogy hogyan öntögetik