Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Morvay Gyula: Pálinka

a szeszgyárban dolgoznák, kevesebb napszámot kapnak. A többit pálinkában kapják,

A napszámosok közt zúgás támadt.

— No? No, mi az? Talán nem tetszik valakinek?

Balogh Ádám kezdett beszélni:

— Igaz, hogy napszámosok vagyunk és mindegy, hogy milyen munkát végzünk azért a pénzért, de ez mégis furcsa. Egy rész pénz, egy rész pálinka. Én nem iszom pálinkát, nekpm pénz kell helyette.

— Ha tizen-húszan nem is isznak, de azért mégiscsak adok pálinkát is. Ezt most csak így csinálhatjuk meg.

Kosári szólalt fel:

— Deihát hogyan gondolja intéző úr? Se üveg, se semmi nálunk. És mit fogunk csinálni azzal a sok pálinkával? A jövő héten is így lesz a fizetség?

— így lesz, másképpen nem tudom megoldani. Még nem hoz eleget a szeszgyár. Az üveg? Mindenki hozott magával ívóvizes üveget, ugye? Noslhát, abba kapnak pálinkát. A jövő héten azután nagyobb üveget hozhatnak.

Zsongás lett a levegőben. Mindenki hangosan beszélt. Voltak, akik a pálinkarész mellett voltak, mert azt mondták, hogy részüket eladják a zsidó kocsim árosnak.

— Ki vesz meg egy-két liter szeszt? — torkolták le őket a többiek.

—De bizony megveszik. Többen összeállunk és szívesen megveszi a friss és tiszta, valódi szeszt.

— Meglátjuk. De a pálinka méreg.

— Meglátjuk. Most csak vigyük haza, azután majd döntünk.

így beszélgettek, tanakodtak. Az intéző hagyta, hogy hadd beszéljék ki magukat. Tudta, hogy megfogta embereit és azok ma nem szabadulhatnak. Sőt, a jövő héten is rájuk erőszakolja a pálinkát.

Az intéző ezalatt két hatalmas sopaajtót hozatott be a béresekkel, amelyeket két üres hordóra fektettek. Ez lesz a rögtönzött asztal, ezen fogják kimérni a napszámosoknak a pálinkát. Az emberek nem is vették észre, hogy mennyi időt elveszítettek: kint már sötétedni kezdett. A messzeségben lévő faluból néha eay lámpa fénye villant az urasági majorba. Nagyon messze tompa harangszó gyűrűzött szét a síkságon.

A hosszú aszta! mellé nagy fazék szeszt hoztak. Kisszürő és egy nagyobb merőkanál is kéznél volt: mérhették a szeszt. Az intéző még mindig várt, hogy mit határoznak a napszámosok. Mikor elült a zaj és a zsongás, megkérdezte:

— No, mit határoztak? Maradunk? Teljes napszámot nem adhat az uraság. Én csak egy intézője vagyok.

A napszámosok türelmetlenek voltak. Nem feleltek. Csend volt.

— Miért nem felelnek? Akinek nem tetszik: mondja meg.

Általános csend fogadta szavait. Matykó András béres kezében vöt a kanál!. Azt sem tudta: mit fog vele csinálni. Nyugt áfámul nézegetett a napszámosokra. Még ilyen dolga sem volt. Eleget kérte az inté