Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Simon Menyhért: Verhovina alján. Ott hagyták a falut. Kisebbségi kultúrmunkás. Gyermekünk
A nép, melyből lett, befogadta Sokat csalódott, jó szívébe S azóta visszatért bizalma, övé a munka és a béke. A magyar dal intése nyomán Száz ajakról kél zengve-zúgva — Az Apostolt s a János vitézt Ö hozta el a kis faluba. Pusztul minden ... sok megtört magyar Alig nyögi a sorsa terhét, De akik köré gyülekeznek, Látják az élet szebb értelmét. Érzik melegét nemzetkincsnek, Mi eddig tőlük távol fénylett — Sok ilyen lelkes, derék testvért S száz vészen győz a magyar élet! GYERMEKŰNK az udvaron játszik, Kacajával megtelik lelkem — Száz kérdésre kell felelgetnem. Az udvaron bimbók pattannak, Mint a gyermek oly életcsodák S dalolnak dús, nyíló orgonák. Napfény... tavasz... kacagó gyermek — A Teremtő ezt nézi-látja S rügybontó napsugárral üzen: Ez legyen az ember világa!
