Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Nagy Zoltán: Budapesti kiállítások
1 Márk Lajos, akinek franciás könnyedséggel festett portrait-i a nagytársasági nőt, az estélyek elegáns asszonyait ábrázolják. Ugyanezt a felfogást olvassuk le Halmi Arthur képeiről. Ernyedt naturalizmus, impresszionizmus s némi expresszionizmus keveredik Márffy Ödön hasonló szellemű női arcképein. Több finoman jellemzett arcképet találunk Csók István, Benkhard Ágost, Zádor István művei között. A nagy átlag azonban igen keveset nyújt, akár a művészet technikai- és stílus problémáit, akár pedig tartalmiságát tekintve. Mint általános törekvést figyeltük meg, hogy a kiállító művészek, akik korábban az akademizmus, naturalizmus és az impresszionizmus hívei voltak, most megpróbálnak a modern művészet egyszerűsége felé közeledni. De ezt a törekvést a szükségszerűség irányítja bennük, nem pedig lelki rugók. Ezért van az, hogy annak csak külső formáit tudják elsajátítani. A mai „műterem-fényképészet" is ugyanezt teszi. A laboratóriumban dolgozó, retouche-áló festők ebben nagy segítségére vannak. Gyakran látunk a foto-műtermek kirakataiban, divatrevükben s a színházi lapokban is ilyen „művészi fénykép-portraitkat", amelyek ugyanolyan mértékig közelítik meg a valóban modern művészetet, mint ezeknek a festmény-arcképeknek a nagy átlaga. Nem szolgálhatunk most ennek a sajátos jelenségnek bővebb magyarázatával, a célzott kapcsolat-részletesebb leírásával. Mégis le kell szögezni azt, hogy a kiállításnak arcképanyaga a műterem-fényképészet modorával rokon szellemben akar „modern stílusú" lenni, de úgy, hogy a nagyközönség művészi igénytelenségének is megfeleljen. Ez a művészet tehát, kevés kivételtől eltekintve, ném egyéb a mai divat bemutatásánál. Nem sokkal jobb a helyzet a szobrászától illetően. Mint a legjobbakat kell megemlíteni Damkó József jellem-portréit, Kisfaludy Stróbl Zsigmond kissé merev és száraz Bajor Gizijét, valamint Petri Lajos néhány derűs, mosolygó leányarcképét. Aránylag kis számban találkozunk az „Anyaság" ábrázolásával, amelyek közül egyedül Damkó József terracotta szobrát említjük meg. Ugyancsak kis számban találkozunk Madonna-ábrázolásokkal. Több szimbolikus tartalmú és című festményt vagy szobrot is látunk. Ilyen például Székely Károly „Hit" c. szobra, amely bájos kisleány áhitatos félalakját ábrázolja. A kiállításnak a portrait mellett legnagyobb témaszerinti csoportját az akt képek alkotják. Itt le kell szögeznünk, hogy az akt, mint magáér való feladat csak tanulmány lehet. Ha a művész nem tanulmányt akar végezni, hanem kész képet fest, akkor az akt külső megjelenítése mellett okvetlenül valamelyes más problémát is fel kell vetnie, ami lehet festői hangulat, lehet allegória, vagy szimbólum. Már most, ha a kiállítás akt képeit végig nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy ezek, ismét kevés kivételtől eltekintve, önmagukért valók. Szánthó Mária kacér női aktjai a legkifejezőbb példái ennek a művészi világnak. Aktok, amilyenekkel a különféle magazinok lapjain nagy menynyiségben találkozunk. És vessünk végül egy rövid pillantást a katalógus előszavában hivatkokozott dolgozó nőre. Többször végigjártuk a kiállítás termeit, hogy ilyeneket találjunk. Végül is meg kellett állapodni Glatz Oszkár képei előtt: Készül a babaruha, Kötő leány, Libapásztor, Vízhordó, stb. Már a címek is igen érdekesek. Glatz Oszkár korábban, nagybányai tartózkodása ellenére a friss és őszinte naturalizmus híve volt. Most mintha a modern problémák felé hajolna. De csak látszólag, mert a modern művészet klasszicizáló irányával párhuzamosan halad, s a korábbi naturalizmusából most kissé németes szellemű
