Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Nagy Zoltán: Budapesti kiállítások

— megítélni nagyon nehéz ifeladat. Különösen azért fontos ez a Ikérdés, mert nem miniden esetben eredeti magyar szövegből fordították csebre (Szabó Segítségét GöUnerová szlovák fordításúiból ültették át cselhre, Zilaihyt angolból fordították). Mayerhoiffer Jókai fordításai mintaszerűek. Elipl Adyifordítúsai sok­ban: hozzájárultak az Ady-versek cseh sikeréhez, de egészen külön, élményt jelent elolvasni a Hobzík fordításúiban megjelent Hoši z naší ulice-t, azaz Molnár Pá'-uccai fiú'kjait. Azonban ez már teljesen szub­jektív, egyéni vélemény. NAGY ZOLTÁN: BUDAPESTI KIÁLLÍTÁSOK Az utóbbi években nagy mértékben megszaporodott a kiállító művészek és kiállító helyiségek, vállalkozások száma. De korántsem mondhatjuk el egy­úttal azt is, hogy ez alatt az idő alatt maga a művészi alkotás nagy emelke­dést mutatna. Sőt. A már az elmúlt évtizedben kivívott és megvalósított új stílusproblémák most közkinccsé váltak — s rengeteg silány, modoros művet hoztak létre. Vannak kiváló modern művészeink, akik mindig hoznak valami újat, valami meglepőt, egy-egy nagyszerű alkotást, de művészeink nagy át­laga gyors léptekkel halad a modern irányok megmerevedése, akadémikus elöregedése felé. Hasonló a helyzet az u. n. „konzervatívok" vonalán. Ez a vonal már régen megmerevedett, de álláspontját talán még hevesebben és nagyobb eréllyel védi, mint az „öregedő fiatalok". Ha visszaemlékezünk néhány „fontosabb", „nagyobb jelentőségű" kiállítás­ra, sajnos igazolva látjuk az előbb mondottakat. Az alábbiakban nem törek­szünk arra, hogy minden kiállításról beszámoljunk, sőt nem is saját szempont­jaink szerint válogatunk, hanem azokat ismertetjük, amelyeket a sajtó és a közönség többé-kevésbé elismeréssel fogadott. Az sem célunk, hogy a mai magyar művészetről ez alkalommal összefoglaló képet alkossunk, de még csak keresztmetszetet sem nyújthatunk az elmúlt év eredményéről, azon: egy­szerű oknál fogva, hogy a kiállítások ezt nem teszik lehetővé. Kritikáinkat a kiállítási társulatok, illetve helyiségek szerint csoportosítjuk. MŰCSARNOK. A Képzőművészeti Társulat fennállásának 75. évében „ünnepi programmal" kedveskedett a műélvező közönségnek. Még az 1936. telén rendezett nagy­sikerű Olasz Képzőművészeti Kiállítás után, jubiláns évének második kiállítá­sa az ígéretes „A nő a művészetben" címet viseli, ami a kiállítás ka­

Next

/
Oldalképek
Tartalom