Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Illés Endre: Tormay Cécile 1867-1937

sziion izmus, nem gyors notesizjegyzeték ösiszeiféroelése: kemény férfiiroda limiuinklban is felelősségteljes írás, jószándékú emberi dokumentum.

Amellett van irodalmi és kortörténeti jelentősége is: eigy miagyar írónak sikerült vérmes és elkésett naturalizmusunkat beoltani valami miszticizmus ágával, a holt tárgyak lebegő költészetével. 1911 -et írunk. Három évvel vagyunk a háború előtt.

Ki ez az írónő? Tormay Cecile nem lép személyéivel elő. Négy évig hallgat. „Biztos a maga dolgában, — írja Kárpáti Aurél, a kitűnő kritikus, — nem »siet, nem fél, hogy elkésik, négy évig mer hallgatni, mert tudja, hogy ha megszólal: igazi mondanivalói lesznek, amelyek a reklám minden erőfeszítésével sikeresen veszik fel a versenyt, egyedül a maguk erejére támaszkodva. Európai mértékkel mérhető, nagy fajsúlyú, mély és kiforrott művésze a tolinak." A kortárs-kritikus talán kissé túlzó, elsietett ítélete ez, de a lényegiben igaz, s jellemző arra a meleg fogadtatásra, amellyel Tormay Cécíle pályája Magyarországon s a nagy nyugati nyelvterületeken indult. Az ismeretlen, fiatal írónő regényére egészen csodálatos érdeklődéssel ifigyei »fel a külföld: az Emberek a köveik között hamarosan megjelenik francia, német, angol, olasz fordításokban.

Az új mű, amellyel másodszor jelentkezett — A rég i híá z. Családja történetét írja meg benne. Mintha a megszólaló fegyverek előtt valaki még egyszer fel akarná mutatni a magyar félmúlt történetét. A biedermeyer Pest és három nemzedék regénye. Egy sor finom pasztellportné, nemes aranyozású, régi keretékiben. »Erről a regényről jis, amelyet nagy külföldi mintái miatt sokat vitattak, egyet kétségtelenül meg lehet állapítani: ma is milyen titokzatosan, élőn, fájdalmasan lüktet egymáisibafonódó, észrevétlen futáisú fejezeteiben — az i d ő. Magyar regényírók között kevésnek sikerült miniden regénynek legfontosabb belső problémáját: az idő múlását ilyen tökéletesen, ilyen finom írásművészettel megoldani. A realitást teljesen feloldja a homály, a jelkép, a testen túli lét továbbfolytatást ígérő bizonyossága. De attól nem enyhül semmilyen kín, nem gyógyul meg a duzzadt seb. Tormay Cécile képtelen bármiféle szén t imént a I izmusra vagy Jhappy end"-re. Városképe pedig —pasztelles színeiben is — kemény kritika: a Pestre bevándorló Ulwing család épp úgy felmorzsolódik itt, mint ahogy élete végéig nem tud gyökeret ereszteni Pest házaiban a magyar llley Tamás. Végső érzésünk: valamit újra és élőiről kellene Pesten kezdeni.

De már jön a háború, megjelenik néhány Tormay-novella, nem egyszer ötvösművészeti remeklések; de »másra, többre nincs idő, nem jut lélekzetvétel. Ezek a „Viaszfigurák" és a „Megáll az óra" darabjai; legtöbbjében a túlsúlyos szimbólum a földre rogyaisztja a történetet. Azután itt a »forradalmak kettős kora. Ez az a pillanat, amiikor Tormay Cécile, az ember, egészen átizzik. Még a kommün alatt szervezni kezdi ellenállásba a »magyar asszonyokat, de munkáját ne»m folytathatja sokáig, halálra keresik. Tormay Cécile útja itt eltér jóidéig az irodalom útjától. írott szava s élő szava egylképen az agiitáció eszköze lesz... De ezzel ne»m roppan be Tormay Cécile írói és emberi »pályafutása. Ö, akinek minden írása az arányérzék tökéletes diadala, az életet is úgy formálta meg', azzal a nemes fegyelemmel, salaktalan példákra függesztett tekintettel, mint valami ik o m p o z i c i ó s remeklést. Mindén részlet végső finomságokig van kidolgozva, egyen