Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Illés Endre: Tormay Cécile 1867-1937

glóbuszunk (bozótjai, vízmosásos szakadékjai, orvul füstölgő tűzhányói különb és szorongatóbb veszélyeket rejtenek: dúlt élete miatt B a - Iássa egy idegien tenger partjáig kénytelen futni, Mikes emigrá­cióban (hal meg, egy francia káté lemásolásáért ihat évig rontják K a - Zinczy tüdejét a legsúlyosabb várbörtönökben, Széchenyi halála körül méreg kisért, Katona József élve eltemetkezik, Ke­mény Zsigmond megőrül, Teleki László öngyilkos lesz, Petőfit kozákpika szúrja át, Vörösmarty, néhány verse miatt, halálos Ítélet sejtelmével bújdolkol hónapokig, Tompát egyetlen verssoráért had­bíróság elé állítják, s még a nőiesen szelíd, görögtüzet lolbbantó Jókait is, amikor írói jubileumát ünnepli az ország, a legisiúiyos'abb fórumon, a magyar képviselőházban „hazaárulás" vádjával illetheti egy képviselő-iha ragosa. Kemény elszánás kell hozzá, hogy valaki a magyar író útját válassza. És miilyen jellemző, hogy még Tonmay Cécile is, aki alapítványi hölgy volt, gazdagságba s gondtalanságba született, társasága egy magyar Proust körének felelhetett volna meg, jóidéig előkelő dilet­tánsnak hihette bárki, — még ő is belegázolt jódarabon ebbe az einyűihetetlen „magyar életrajzba": izgalmas hónapokig bújdpsott álru­háiban faluról-rfalura, menekült súlyos politikai váddal terhelten kímélet­len kalandorba talom Ítélete elől. így született meg a „Bujdosó könyv", a két magyar forradalom naplójegyzetékbe szorított tör­ténete. De Tornay Cécile nem ezzel az izgalmas Írással s nem az 1919-* ss évek megpróbáltatásai közben lett író. Már sokkal előbb az. Ifjúsága üvegháziban telt el. Tizenötéves korában látja meg először Olaszországot. És huszonötször jár azokon a felejthetetlen tájakon, ahol minden a Művészetre tanít. Első írásait nem is írja le; a fiatal magyar lány előkelő olalsz társaságok kedvence, a firenzei szalonokban úgy becézik „la petite chanoinesse",— itt mondja el az élőszó foszló anyagában meséit. Milyenek ezek a meséik? Finom mitológiai történe­teik, amelyeket az élettől távol álló, ködszerű bánat szitál be. Egyszer D'Aninunicia hallja a fiatal magyar lányt mesélni—és két ilyen mesét azon­nal lefordít olaszra, így jelennek meg Tonmay Cécile eliső írásai: a Bol­dogasszony Árkádiában és A fuvola. De ahogy Magyarországból Olaszországba utazik a gazdag fiatal írónő, akit Ferencz József a nemes alapítványi hölgyek sorába emelt: a Karsztokon kell vonatával átvergődnie. Milyen félelmetes, vad fájda­lom merevedett itt kőbe! Milyen alvilági szenvedélyek voinlaglottalk itt valaha! Az írónő addig utazik a kopár sziklaVilágban, míg megérzi az élet mélységeinek rejtelmes üzenetét. Két alagút között egyszer leszáll az elakadt vonatról, megpróbál belesni a kils vasúti őrházak ablakain. Következő nyáron egyenesen ide vált jegyet és hónapokig él a kis falvakban, megismeri Jellát, „a Karszt lányát", ideképzeli Réz Andrást, az alföldi fiút, az életből és az álomból sző mesét; menekül valami elöl és ráébred egy új életre — így születik meg eiső regénye, az Emib e­­reik a kövek között. „Ki ez a lappangó tehetség?" — kérdi a magyar kritika. A könyv váratlan sikert arat, évekig beszélnek róla, a magyar irodalmi életben egészen ritka s távoli hullámkarikálkat vet. Ma már kissé érezzük benne a szándékoltságot, de ma se mondhatunk róla mást, mint azt, hogy hiányzik belőle minden könnyű, női impresz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom