Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Illés Endre: Tormay Cécile 1867-1937
— Ha kitalálod, hogy mit gondoltam az elébb? — Hát én hogyan tudhassam azt? — Igazán nem találod ki? i — Nem ... — Megmondjam? — Meg ... — Ezt ni! Hirtelen átkapta a lány derekát és magához szorítva, száját gyorsan a lány szájára tapasztotta. Egy pillanat volt ez csak, továob nem tartott, mire Gergely elengedte magától a remegő leányt. Boldogan, nevetve, kezét a mellén összefonva állt a lány előtt, aki ijedten menekült egy lépéssel hátrább. — Jaj, micsinál?' — rebbent el ajkáról a szó. — Amit gondoltam Gizi, csak azt! — és melegen nézett a lány pipacsszinű arcába. Gizi hirtelenében azt sem tudta mit mondjon. Szeretett volna sínvafakadni szégyenében, de nem akart Gergely előtt annyira gyávának mutatkozni. Aztán megint úgy jártak, mint az elébb. Megint összekadt a tekintetük. A legény, mélyen, melegen nézett a lány szemébe, szerelmesen, boldogan. A lány nem. Ö riadtan, félelemmel s talán gyűlölettel állta a legény meleg tekintetét. Valamit mondani akart, valami olyat, amitől a legény megijedne, elmenne a kedve az ilyen tréfáktól. De nemszólt semmit. Hogy látta a legény szemében azt a melegséget, azt a szeretetfényt, elfelejtette haragját, sőt azt is bánta, hogy valamit mondani akart. Helyette a legény szólalt meg. — Nem haragszol? — Haragszom! — felelte durcásan, de belül ő is valami melegséget érzett a keblében. Haragot akart mutatni, de sehogyse sikerült neki. A szeme, az arca meghazudtolta, amit mondott. A legény nevetett. Újra közelebb ment hozzá, megint a szemébenézett, most még melegebben, nagyobb szeretettel. Megfogta kezét, a lány engedte, aztán együtt nézték az égen úszkáló apró bárányfelhőket és a zöldülő tájat. Együtt a fakadó, pacsirtadalos határt, ahová nevetve sütött le az égről a tavaszi napsugár... ILLÉS ENDRE: TORMAY CÉCILE 1867—1937. írt három regényt, megjelent három kötetre való novellája, van egy naplójegyzeteit feldolgozó könyve, s leélte azt a (komoly életet, amely e hét érdemes munkához tartozik. Az é létsors ókról és életpályákról (külön tanulmányt kellene egyszer írni... Amerikai írók például úgy viselik életrajzi adataikat, mint egy gengiszterfilm olcsó fordulatait. A lexikont sem kell felütnünk ahhoz, hogy meggyőződjünk róla, minden valamire vaió tengerentúli író életrajza így kezdődik: „Volt kifutófiú, rikkancs, tányérmosó, vasúti kalauz, felügyelő egy farmon, aranyásó, szál lód a igazgató, bankpénztáros, míg megjelent első könyve, amely ..." Milyen szelíd és ártatlan idillelk, ha az ismert Magyar Életrajzra gondolunk. Úgy látszik, a mi tenyérnyi (kis
