Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Kovács Endre: Harc után - Hazayné Pápay Margit: Rejtett kincs

Aliig hogy Ikiijárta a kis Kata az iskolát, máris a legnagyobb dolgok és giointdolk közepette1 találta magát. Nemcsak kis háztartásuk adta meg a mindennapi munkát, hanem a mesterség is, almit aipja űzött.

Bőrcserző varga1 volt az öreg Barcs s az élet jól mieghánytai-vetétte szegényt, későbbi szerencséje egyedül a Kata lett, aki mindenben nagy segítségéire volt. Ez a mesterség fáradságos és körülményes volt, különösen akkor, iha*

a nyers és véres ma rti ab őröket talyigán kitolták a közelii iLaborcapartria, ott áztatták, szőrteienítették. A tavasz és nyár folyamán még csialk imént valahogy ez a munka, ám iha jött az esős és 'havas november és igyekezni kellett a fagyok előtt télire előkészíteni a bőröket, hogy tavaszra elegendő talpbőrülk legyen, ilyenkor a szegény Kata1 keze kékre fagyott, cipője átázott és dereka beleié jóiul t a sok IhajOláisba. Kata keze Iegitölbbnyire csúnya, barma volt, mert ő készítette el a cserlevet, amibe aztán apjával együtt áztatták a bőröket és megmunkálták különféle módszerrel. Az évnek az volt a legkellemesebb időszaka, amikor kimentek az erődbe fenyőcsert vagy gulbacsot szedni és egész nap kint maradtak, ilyenkor a Kata szíve örömmel és boldogsággal telt meg1 a szűk, gőzös műhely után és teleszívta magát az erdő illatával.

Ha vásárra menték, az is a jobb szórakozások közé tartozott, a váltoizatossági, tarkaság-, ami körülötte zajlott, sók látni valót adott Katának s Iha a téli vásárokon ididergett és Ide-oda topogott a sátor előtt fagyott lábaival, mégis örömmel gondolt ezekre a napokra. Az éjjeli szelkerezés után már hajnalban helyükön voltaik és ütötték a sátrat, izgalommal lesve a falusi (parasztokat. Nagyon sok jó nem jutott neki ebiből a vásárból, mert valahogy hiába kínlódtak, küzdőd tielk, csak annyiok volt, hogy megéljenek, cifraságra kevés telett.

A nagy és nehéz munkáik mellett az Isten nagy ajándékot rejtett el Kata egyszerű lényében, amit környezete észre sem vett és semmibe sem vették ezt az adományt, mert abban ia korban még más világot élteik az egyszerű emberek, nem láttak minden újszülöttben tudóst ésl a tehetséges gyermekkel nem futkostak zsűrik elé, (hogy tűzöm-vizen keresztül művészt csináljanak belőle.

Katának gyönyörűséges hangja volt. Olyan nagyszerűen csiszolt hangszálai voltak, hogy azon a lég gyönyörűségesebb szopránok olajozott lágysággal törtek fel és az althangokba finolm, leheletszerű könnyedséggel csapongóit át. Énekelni csak a népiskolában tanult, szerették, ha szép hangjába! a kórust kiegészítette, de ott sem keltett nagyobb feltűnést. De hát ki is vette volna észre ebben a semmitmondó Ikis gömbölyű és nem szép Katában a magas'alblbrendű hangokat? Ki értette volna meg környezetében a finom hainiginiüánszokat, amik olyan csodálatos szépen siklottak ki ia színtelen kis Kata lényéből? öreg*

apja örvendett, ha lánya munka közben: énekel, mert gyorsabban imént a munka mindkettőjüknek, anyja zsörtölődött vele és szorongatta ia házi munkára. Sokszor leintette, iha a csupa gőz-bűz és homályos konyhában erősebben fogott az éneklésihez.

Amilyen homályos és gőzös volt az egész kis konyha és műhely, ahol munkálkodtak, nem volt ott semmi fény és öröm nem lakozott benne, Kata élete is o-lyain homályos, örömtelién volt. Legszebb napjai voltak a vasárnapok, amikor a templomba ment és ott szíve szerint kiénekelhette magát. Egyedül a templom volt számára az Azilum, ahol