Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Reményi József: Puritán lelkiismeret
Előadás után a diákok a folyosón beszélgettek s cigarettáztak. Nem látom be — fejezte ki véleményét Frost társainak — hogy minek ez betűzgetés a múltban. Ki a fene törődik azzal, hogy Buddha mért keresett megváltást s hogy Chang Gee.. . vagy hogy is hitták azt a nyolcadik századbeli kínai költőt... miért nem akart aranyat. Marhaság ilyenekkel telerakni fejünket. Ma élünk, a huszadik században, s csak az kell, ami van, esetleg ami lesz. Ha rajtam állana, minden olyan tárgytól, amely nem foglalkozik a gyakorlati élettel, eltiltanám a fiatalságot. A diákok többsége egyetértett vele. Húsz évesek voltak, newenglandiak, puritánok leszármazottai s mintegy megbosszulván a múltat, a visszafojtottság hagyományát, a másik végletbe mentek s az anyag diadalát hirdették, a sikert, a szenzációt, a sekélyes élet mámorát. Csak egy ifjú akadt, aki megjegyezte: — A kínai festmények ... a fák, ezek a szelíd, gyöngéd fák . .. mégis azt a hatást teszik rám, mintha a természetnek is lelke volna. Néhányan röhögtek, a többiek meg sem hallgatták. Aznap este a Frost otthonban nagy felfordulás volt. Az öreg Frost Wallstreeti tőzsér tapasztalatairól számolt be családjának; hivalkodását, noha méltóságos, fehér hajú, rózsás arcú külseje enyhítette, a múltban unalommal hallgatták. Ez este megváltozott a kép. Frostné, aki állandóan köszvényről panaszkodott, elfelejtette nyavalyáját; a két leány (az egyik elvált asszony) idegesen követte az apa szavait; s Cári Maxwell, aki délután képtelen volt elviselni a filozófia tanárának fejtegetéseit, figyelmével szinte fojtogatta apja szavait, ha módjában lett volna, meg is tette volna, mert annyira kisandított belőlük a holnap réme. A roppant méretű, félig kastélyszerű connecticuti otthonban a rémület vert tanyát. A szégyen és a gyűlölet mérgei kavarogtak a levegőben.A család a dohányzóban ült; az anya kivételével mindenki mohón szíttá a cigarettái. — Megszökhetnék Európába — jegyezte meg az apa. — Mi lesz velünk? — jajdult fel a család. — Kérlek, Róbert — nyivákolt az asszony — akkor a jövő heti estélyünkről is le kell mondani. A férj mogorván bólintott. K — Holnap letartóztatnak — mondta. — Kereket oldanék, de nincs annyi pénzem, hogy rólatok gondoskodhatnék. Másnap a tőzsért letartóztották. Ez 1929-ben történt, a pénzügyi krach idején, amikor a megbántott lelkiismeret és felelősségtudat, váratlanul rásugarazta fényét azokra, akik a sötétségben, hatalmukkal a fény tévhitét keltették. Két nőnap elteltével a Frost család eladta házát; a család szétszéledt, az apa a börtönben volt, Cári Maxwell Frost természetesen abbahagyta college-tanulmányait s azon törte fejét, hogy hol és miként sikerülne elhelyezkedni. New Yorkba utazott, ahol összeköttetései révén egy biztosító irodában kapott másoló állást heti tizenöt dollár fizetéssel. Napról napra megismerkedett a nyomor gyarapodó tapasztalataival; régi környezete tagjaival nem találkozott, a new yorki East Sideon egy szobás komorságban rebbentek fel előtte a múlt elképzelhetetlenül távoli színei, s az élet befejezettnek látszott. Egy esztendeig gürcölt az irodában, egy évig forgolódott a maga tehetetlenségének tengelyén, egy év alatt annyira megvénült, hogy
