Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Kovács Endre: Egy nemzedék sorsa
vezetést a magyar szellemi lét eme szeglete felett? Tud-e példaadó elhivatottság, követendő út lenni a legifjabb nemzedék számára? Csupa súlyos kérdés, mely a további problémák tömegét idézi elénk. Ez a fiatalság ma már nem áll önmagában, mint valami szellemi elit, hanem élete mélyen bele van ágyazva a szlovenszkói magyar lét talajába. Ugyanazqn törvényeknek engedelmeskedik, melyek minden korosztályra egyaránt érvényesek Szlovenszkón s minden olyan akarás, mely erején s a külső lehetőségeken felül szeretne alkotni, csak kudarcainak számát gyarapítja. Az idő és a hely szigorú parancsai realizmusra kényszerítenek; okos harcosként kell számot vetnünk szellemi felszerelésünkkel. Új realizmusunk tehát nem divat, hanem kényszer, melyből teendőink fakadnak. Ez a kényszer tette, hogy megtanultunk lemondani világmegváltó törekvéseinkről s igazi helyünket a szabad, Európa sorsa felett virrasztó tiszta szellemek oldalán fedeztük fel'. Aki közülünk közgazdász, ám kutassa a társadalmi fejlődés sztatikáját és dinamikáját; aki orvos, gyógyítson betegeket; aki tanár, neveljen; a szellem embere pedig őrizze meg hivatásának parancsait. Nemzedékem egyik legszomorúbb jelensége az értelmiség helyét nem lelni tudása.. Ez a nemzedék telve van lázas, nyughatatlan egyéniségekkel, kik a szellemi életnek hol ezen, hol azon a területén tűnnek fel, mintha minden pillanatban oltani kellene. Hozzátartozik ez talán a kor általános jellemrajzához, de egyben erősein szlovenszkói jelenség. Az új realizmus azonban nemcsak a körülmények szükségszerű figyelembevételét, hanem a helyes erőmegosztást is jelenti. Az erőkre ma nagyobb szükség van, mint valaha! Aki a szlovenszkói magyar társadalom életét szisztematikus megfigyelés tárgyává teszi, az új nemzedék realizmusának számtalan jelével találkozik. A nemzedék tagjai ma már javarészt elérkeztek az apró kultúrmunkák vállalásáig. Művelődési és kultúregyesületeimk, a vidéki magyar társadalom élete azt mutatják, hogy a hajdani nagyméretű kultúrkoncepciók helyét ma egy vezető koncepció uralja, melynek vezérlő eszméje: a magyar nemzeti öntudat megteremtése s rajta keresztül a szlovenszkói magyarság fennmaradásának biztosítása. A magyar élet reális megismerése s a körülmények okos mérlegelése vetette felszínre ezt a koncepciót, mely bár igényeiben lényegesen szerényebbnek látszik az elmúlt évek kultúrprogramjainál, valójában ugyanolyan erőpróbákra ad alkalmat. A .magyar kultúra problémája á magyarság fennmaradásának kérdésével azqnosúl-t Szlovenszkón. Aki ma itt kultúrmunkára vállalkozik, kell, hogy tudatában legyen ennek. A külső körülményekkel folytatott harcban a magyarság életereje kimerült, évszázados szívós ellenállása felőrlődött s a magyar nemzeti öntudat veszendőben van. Ez a tény szükségképen szabja meg az új nemzedék munkametódusát. Létének további fenntartásához olyan kultúrális erőkifejtésre van szükség, mely az élő és írott szó erejével a legszélesebb rétegekben fel tudja kelteni a nemzeti összetartozandóság gondolatát s elősegíti a szlovenszkói magyarság ma még szendergő avagy teljesen hiányzó nemzeti felelősség-tudatát. Ehhez természetesen elsősorban az szükséges, hogy ez a vezetésre hivatott értelmiség nemcsak nyelvében, de érzelmeiben is magyar legyen. Az új nemzedék vezérlő mentalitása nem szabad, hogy kicsinyes formalizmusok, meddő világnézeti viták tűzében felperzselődjék s mindeme viták áldozatául azt dobjuk oda, aki munkánk értelmét hordozza: a szlovenszkói magyar népet.
