Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Rádió - Száz Sándor: A pozsonyi rádió februári magyar műsora

hangjátékok és elnyomják a hónap egy-két rádiószerű darabját is. Rossz a dialógusuk, hangszerűségük avult, felépítésük nem gyors, hanen hézagos. A legtöbben az eleven dialógusok helyett hosszadalmas szónoklatok emésztik fel a perceket, amik az amúgy sem életszerű darabot <vontatottá és komikussá teszik. Nem tudjuk: van-e dramaturgja a magyar rádiónak azonban azt ajánljuk, hogy a hangjátékokat dolgoztassák át. Főleg kompozíciójukban, dialógusaikban és hangkuisszákban. — Az olyan silány darabnak, mint pl. az Aranygyűrű is volt, nem szabadna műsorra kerülnie. Mellette még két darabot kel1 felemlítenünk, mert azt hisszük némi vonatkozásban van a Magyar írás kritikáival.

Régebben V. S. ajánlotta a rádiónak, hogy régi magyar darabokat dolgoztasson át mikrofonra. Ebben a hónapban két ilyen előadás hangzott el, de azt hisszük, hogy V. S. pem így gondolta az ajánlást. Mégpedig azért nem, mert a levegőjük hamis, adataik elferdítettek, rádiószerűség szempontjából pedig gyengék. Az egyiknek a címe is elmondja, amit mi hibáztatunk; nevetséges irodalmi hangjátéknak olyan címet adni, hogy Kármán József „a nők barátja" elindul Szlovenszkóról. Ugyanilyen magazin szellemű és című volt egy másik irodalomtörténeti előadás is: Két aszszony Jókai körül. Az ilyen szellemű reprízekre nincsen szükség.

A hónap stílusgyakorlataiból „kU emeljük" a Descartesről szóló filozófiai és Kazinczyről, Bacsányiról szóló irodalomtörténeti „adásokat".

Kevés kifogásolni való van a zenei műsorban, mind a klasszikus, mind a könnyű részen. Havonta mindig ugyanazok szerepelnek, így hát megszokhatták már a mikrofont és ha nem készülnek el, van technikájuk, amivel a nehézségeken átvágják magukat.

És végül egy fontos dologra hívjuk fel a műsorszerkesztők figyelmét. A rádióbemondó „nyelvére" már sok megjegyzést olvashattunk és ha ittott nincs is intézkedés, tudomásul vesszük. Nem a magyar műsor szerkesztőin múlik. Azonban teljesen az ő hatáskörükbe tartozik az, hogy az előadások nyelve kifogástalan legyen. Újabban olyan rossz stílusú előadások hangzanak el, hogy csodálkoznunk kell a lektor-bizottság nyelvtani tudásán. Néha borzadállyal hallgatjuk a sport és egyéb rovatok előadásait, kuszáit és ritmustalan a mondatszerkesztésük, nem ismerik a nyelv kategóriát és stílusuk henye és híg zsargon.

SZÁZ SÁNDOR