Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Rádió - Száz Sándor: A pozsonyi rádió februári magyar műsora

menti életét, akár Shylocknak, akár Amtonionak hívják.

Az akkori Angliában nem éltek zsidók és az életnek és embereknek művészi ábrázolója Shylockban a középkor ghettojának elképzelt, de általa sohasem látott egyik zsidóját alkotta meg. A vígjáték cselekményének gerincét Porcia mulatságos lánykérésének históriája képezi., problémája nem a Rassentheorie által kieszelt árja — nem árja ellentét. Egyébként Jessica keresztény lovag felesége lész, bár azt tiltanák a nürnbergi törvények és Shyiock a velencei bíróság parancsára kereszténynyé válik. A középkor zsidókérdése vallási kérdés 'volt elsősorban s a kényszerített különélés következménye másodsorban. Ezzel sem takargatni, sem magyarázni nem lehet a mai úgynevezett faji elméletet, mely a nagy német nép legkevésbé utánzásra és átültetésre mélitó terméke. Talán még akkor sem, ha azt a mérget ártatlan szépirodalmi ostyába csomagolva óhajtják a Kossuth Lajos és báró Eötvös József tradícióin felnőtt magyar kultúrközönséghez becsempészni.

Muhoray cikkének utolsó részében a színházi előadást bírálja. Hozzászólásom befejezésébe mutatis mutandis az ő vonatkozó szavait illesztem:

Értekezésének legfőbb célja annak hangsúlyozása, hogy Shyiock mennyire élő, aktuális mai ember s közben megfeledkezett arról, hogy Shakespeare drámájában az örök emberit és az örök embert alkotta meg. Túl a tiszavirágéi etü, féltudományos elméleteken s azok olcsó, értéknélküli utánzatain.

RÁDIÓ

A POZSONYI RÁDIÓ FEBRUÁRI MAGYAR MŰSORA.

A lap, vagy az újság szerkesztőségének invenció-szegénységével, szellemi kimerülésére szoktunk abból a tényből következtetni, ha a rendelkezésükre álló teret sztereotip rovatokkal, töltik ki, ha az újság nagy részét a rejtvény, apróhirdetés rovat foglalja és mellette nincs domináló jellege az olvasó számára írott anyagnak. Valahogy ez a benyomás alakul ki bennünk akkor is, ha a pozsonyi rádió „tördelését" figyeljük. Vasárnap a Járási közművelődésnek van rovatja, kedden a szociáldemokrata pártnak, szerdán a sportnak, csütörtökön a nőknek és a közgazdaságinak, pénteken a rádió „házi gyártmányú" kultúrömlengéseinek és szombaton a hangjátékoknak. Ezek szerint csak egy nap van rovat nélkül, a többi napok kulturális negyvenöt percéből mindig elcsíp valamilyen rovat 10 vagy 15 percet. A megmaradt csekély időbe azután még zenét és előadást kell bekényszeríteni, hogy az önképzőköri vonal véletlenül se szakadjon meg. Ezekkel az apróra tördelt időegységekkel kísérletezik a rádió és még mindig nem változtatta meg, bár már sok helyen hangzott el kifogás ellene. Elsősorban az előadóknál, mert az előadó az idő rövidsége miatt kénytelen átfutni a témán, vagy pedig keretes szavakkal és értelemnélküli szép mondatokkal játszani. A művészeknél a helyzet hasonló.

Mindakét esetben a végeredmény egy. a dilettantizmus magja a rádiótól indul ki, amennyiben azokat, akiknek mondani valójuk van, a felületes munkára kényszeríti, másrészt meg azoknak, akik honorárium-előadást készítetnek, rövid idejével kiváló stilusgyakorlati alkalmat ad.

Ezzel már el is mondtuk volna megfigyelésünket a februári műsorról, amelyben a rovatozás a teljes üzemmel működött. Azonban a műsortechnikai megfigyelés mellett, még néhány dologra ki kell térnünk.

Első sorban a hangjátékokra. A múltban a rádió visszaszorította ezeket a dialógus plusz zörgéseket és vigyázott arra, hogy csak a jobbak, a sikerültebbek jussanak be a műsorba. Azonban időről-időre járványszerűen megindulnak a rossz