Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Kritika - Marék Antal: Köves Tibor: Csavargók menetrendje
tette benne, minha csak önmagát gyűrölné és tenné nevetségessé. A költő vallomása ez, a képzelet szebb s boldogítóbb, mint a valóság. A stílusról kell még megemlékeznünk, amely tiszta mint a kristály vize s consonáló a témával, mint a zene a vezérmotivummal. A fejlődés legmagasabb fokát érte el Babits stílusa s ez annál inkább örvendetes jelenség, mert szép, tiszta magyar beszédre most mindennél nagyobb szükségünk van. Ahogyan Vörösmarty szépséges szava a Dunántúlról indult el szerte az országban, úgy érkezik Babits beszéde is onnan, a dunántúli tájról, hová úgy látszik novelláiból halálos 'vágyakozással kívánkozik. MARÉK ANTAL. KÖVES TIBOR: CSAVARGÓK MENETRENDJE. Nyugat kiadás. „Ez a föld1 millió és millió nyugtalan embert hordoz hátán, különös megszállottságban vergődő madarakat, akik a szívükhöz kapnak, amikor egy vonat eltávolodó piros lámpáját látják s úgy érzik, hogy mindenöket odaadnák, ha fel tudnának kapaszkodni arra a kocsira, pedig azt sem tudja hová megy''' — mondja Köves egyhelyütt. Ezen megszállott emberek lélektanáról szól a csavargók menetrendje. Aki ezt a könyvet írta, az esztendők óta látó szemmel járt a világban. Az utazás Márai értelmezésében csakugyan kaland lett számára, a legnagyobb élmény, amit a különös ízű s színű világ jelenthet csupán. Egyetlen lélegzetvétellel ki lehet olvasni ezt a könyvet, olyan mint egy izgalmas regény. Olyan emberi és tájjellemzéseket kapunk, amik igazi írói mesterségtudást árulnak el. Embertípusok vonulnak fel előttünk: a hódító utas, az álmodozó utas, a benfentes, a szenvedélyes, az érzelmes utas, alias: a hódító ember, az álmadlozó ember, a benfentes, a szenvedélyes, az érzelmes ember. Az író, bármenynyire igyekszik minden emberi megnyilvánulást az utazásra visszavezetni, vagy valamiképpen arra vonatkoztatni, ez nem sikerül tökéletesen. Az utazás csupán részletjelensége az emberi léleknek. Az érzelmes ember érzelmes akkor is, ha utazik, vagy ha a reggelije mellé kedvenc napilapját kibontja, érzelmes, amikor pénzét tartozásainak rendezésére költi, vagy esküvőjére készül. A nyugati népek irodalma századokkal megelőzte hazánk irodalmát az útleírásokban. Főképpen angol utazók vetették papírra élményeiket s örökítették meg a kort s hátterét. Bennük is élt a felfedezők szent gyönyörűsége s élményeik ma friss erővel hatnak. E műfajt nálunk Márai indította el s egyben ő is tökéletesítette s vitte eddig legtöbbre. Köves Tibor művén is határozottan érződik Márai hatása, ami természetesen semmit sem von le a mű irodalmi értékéből. A kéz merész, mely az adatokat eképpen csoportosította, a szem szerencsés, amely a dolgokat ékképpen s ily tökéletesen meglátta. S mind tovább az egyéniség különös vonzalma és varázsa bújik elő, mely elfelejtet velünk származást s irodalmi koraibb emlékképeket. Közben mesteri Jellemzést kapunk Casanováról és Don Juánról. Ez a rész a mű legérdekesebb része. Ma már tudjuk, — írja — hogy Casanova saját fecsegésének az áldozata. Jobban ismerte Európa földrajzát, mint bárki más. Casanovának nem a szerelem volt uralkodó szenvedélye, hanem a kóborlás, csavargás. Don Juan a katasztrófa volt, kinek tekintetére elzsibbadt a lélek s csókjában minden nő megérezte a gyűlöletet. Mindezzel még nem merült ki a könyv érdekessége, mert találunk egy fejezetet, melynek érdeklődést kellett volna keltenie, s amelyben a szerző magyarázatát próbálja adni a gyerek utazási ösztönének. Ez a lélekkel és szívvel megírt fejezet igazi írói alkotás s az író nemes emberi szívét példázza. Megpengeted a városok húrját, mint a hegedűét, utána a lelked felé hajolsz s annak a búgását hallgatod: vájjon egyezik-e a két hang, vájjon rokon-e a rezgésszámuk s a színük, vájjon harmóniában olvadnak-e öszsze?. . . Köves megértette az utazók lelkiségét, tudja, hogy mi űzi őket tovább, tovább. Tudja, s az írói munka ünnepi óráiban elárul róla egyet s mást. Aki szeret utazni, jobban meglátja magát ebben a könyvben, mintha csodatevő tükröt tartana saját lelke elé. • MARÉK ANTAL
