Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Kritika - Marék Antal: Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
KRITIKA BABITS MIHÁLY: HATHOLDAS RÓZSAKÉRT Athenaeum kiadás. , Érthető kíváncsisággal nyitjuk fel Babits novelláskötetét. Keressük a novella megszokott formáit, hangját, hatását, félszegségét. Ismerős alakokat keresünk, kiknek sorsa novelláról novellára száll, mint a monda a (népek ajkán. Ismétlődés ez, más és más irói egyéniség szemszögébe beállítva, az év hónapjainak napjai. A meglepetés erejével hat, hogy mindezt hiába keressük Babits novelláiban. Grotesz alakok sorakoznak fel, kiknek sorsa igazi művészi feladatot jelent az író számára. A „hálás" téma s a „hálás alakok" helyett olyan emberek életét kell megmagyaráznia s el,foghatóvá tenni, akik örök rejtélyt jelentenek önmaguknak s másoknak. A keret, amelyben ezek az alakok elindulnak, éljnek, szeretnek és meghalnak művészi gonddal, a régi iskola hagyományaival készült. Az alakok s azok indulatai már maiak. A ma emberének nyugtalan lelke lakozik bennük s cselekedeteik céltalanságát csak a legnagyobb művészettel s beleéléssel lehet megokolni. Nem csoda hát, hogyha ez a hangulat itt ott megcsapja ridegségével a lelkünket s ezt a ridegséget még a hatholdas rózsakert sem tudja illatárjával elfeledtetni. De minden ridegséget, árnyat, reménytelenséget feledteti az a szellem, amely a novellákból kiárad, amely felfényesíti a sorokat s az igazság fényével elkápráztatja az olvasó szemét. De milyen igazság is az, amivel az író hat s feledtet? A látó de kissé reménytvesztett, tiszta ember igazsága. Az ember távol áll az eseményektől, atyásan messziről nézi azokat s csak azt engedi közel hozzájuk, aki méltó megismerésükhöz. A klasszikus írók sorsa lett Babitsé. A tömeg sohasem érti igazán, mert az író fanyar mosolyát félreismeri s jelt lát abban a nevetésre, ha itt ott a befejezés nem elég tetszetős, ezt hajlandók az író rovására írni s ha a novella nem eléggé mozgalmas, alig hajlandók elfojtani egy ásítást. Dehát fontos a tömeg? Fontos a siker, melynek olcsó babérjai sohasem jutnak el az íróhoz? Az író in species aeternitatis él és alkot, nem tehet másként. Ha soha nem olvastunk volna verset Babitstóí, akkor is tudnánk novelláiból, hogy költő. Egy egy tájfestése, vagy éppen hangulatfestése annyira költői, hogy a próza szikkadt talajából szeretnénk kitépni s a költészet fekete földjébe átültetni. (Tó a hegyek között.) A kötet gerincét egy hosszú lélegzetű novella alkotja, emelynek címe egyúttal a kötet címét is adja. A Hatholdas rózsakertet vidéki komédiának nevezi az író s mégis, mire a végére érkezik, egy suta félszeg férfi tragikomédiája lesz belőle. Közben a vidéki élet valamennyi ismert alakja felvonul, hogy egyet-egyet rántson vagy akasszon a hős gyáva szekerén. A hatholdas rózsakert csodálatos világában veszedelmes és erőszakos szerelem indul el, egy öreg leány élni akar, két kézzel kapaszkodik Framciba, akiről már jeleztem, hogy gyáva hős s míg kényszeredetten végigjátsza az egész komédiát, az utolsó pillanatban megugrik az esküvő elől. Néhány nagyszerű alak sürög forog az esemény körül: Ilka néni, Lajos bácsi. Az elkerülhetetlent azonban ők sem tudják sem elkerülni sem pedig megakadályozni. Nyelvtudományi humoreszk következik ezután Káp nevű régi isten eredetéről. Kutyatörténet a következő novella, mely végezetül is az ember elbujdosásának érdekes magyarázataiba torkollik. Az Egy biztos .nyár című novella komoly szociális hangsúlyt nyer. „Mi lesz ezekkel a szegény, szép, okos, fiatal és lelkes teremtésekkel? Ki fogja valaha megállítani ezt a sok pusztulást, meggyógyítani ezt a sok lihegő szenvedést? — kiáltja. Ha tudnák a gazdagok, mily olcsón lehet boldoggá tenni valakit! — sóhajt (novellája végén. A két fantázia című írásban zsonglőrködik, merész ötlettel bizonyítja, hogy így is lehet s így is tudná. Az utolsó tovelfa pótlék a „Halálfiai"-hoz. Címe: Házaspár Kádoroson. Tulajdonképpen egy kis cselédleányról van szó, aki szépet álmodik, miközben körülötte a gyűlölet és kínlódás szorong. A valóság a képzelet mindlent megszépítő világát ébresz
