Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Narancsik Imre: Miguel de unamuno. (1864-1935)

3. Unamuno nemzeti humanizmusának alapgondolata, hogy népe elé a spi­­rituálizmus elvét és eszméjét állította. Amikor így egy fogalommal fejezem ki szerepkörét, azonnal érződik ki az igaz és igazi fontosság élete munkájá­ból. De ha továbbfejtem, hogy az unamunoi spiritualizmus annyit mond a mai embernek, hogy az élet több, mint az ismeret és hogy a módszeres kételyt pótolhatja, sőt pótolnia kell a hitnek s a szeretetnek, egyszerre megértjük Unamuno munkásságának célját, eredményeit az európai szellemtörténetben és a közéletben. Egyszerre megvilágosodik az a gondolatsor, amelyet fő­műve kezdetéül állít, amidőn a latin vígjátékírót idézi: „ember vagyok: sem­miféle emberiest nem tartok idegennek" — de ezt a hitvalló klasszikus ki­jelentést így alakítja saját éiettörekvéseihez: „homo sum; nullum hominem alienum a me puto" (ember vagyok; egyetlen embert sem tartok idegennek számomra). Az emberit azért helyettesíti az emberrel, mert valósat akar mondani az elvonatkoztatott helyett, az általános emberi helyett a mai, élő emberre alkalmazza tanítását. A ma élő, kereső, küzdő emberért írt, gondolkodott Unamuno. Spiritualiz­musa tiltakozás az elvont humanizmus ellen, amelynél eszmék, gondolatok képviselik az embert és az értelmi igazságok rendszere többet számít, mint az élet és a lélek. De tiltakozik ezenkívül a reneszánsz, a racionálizmus, az eszményiség, a szabadelvűség, sőt a dogmávámerevült keresztyénség ellen ugyanúgy, mint a marxizmus minden formájával szemben. Csak az em­ber miatt, az egyes, létező, valóságos ember miatt. A mai embernek akarja ugyanis Unamuno visszaadni a hitét, amelyet elvesztett kételye, tudás után törése, közömbössége közben. A hit, amelyet a spiritualizmus céljául tűz: a halhatatlanság hite. így nyilatkozik róla s képviselőjéről: „Az élő halhatat­lan ember sokkal értékesebb, mint minden elmélet és bölcselet." Az ember értéke: a lelke. A lelke, amely tragikus életérzéssel tekintheti a földi léteit, amely halhatatlanságban hisz, erre vágyódik s egyedül ez tudja csak meg­nyugtatni igazán. Értelemellenes Unamuno spirituálizmusa? Legkevésbbé az. Csak az élet egyoldalú értelmi értékeléses felfogása ellen való tiszta tilta­kozás. Csak biztosabb életalapot akar adni a mai helyett az egyes ember számára. Unamuno spiritualizmusa ezt az életalapot abban látja, hogy az ember, mint egyén a keresztyénségben találhatja meg lelke nyugalmát és élete biztosítottságát. A keresztyénség számára egyéni s nem közösségi kör, ebben következetesen kierkegaardi nézetet vall. Mint egyén jut az ember tragikus életszemlélethez s amikor az emberi exisztencia agóniáját tudatosí­totta, hisz a halhatatlanság s ezzel a hittel Istenhez érkezik. Ez a történéslán­colat Unamuno s minden élethalálküzdelmet végigélő ember számára azonos miként a szenvedés is mindánn/iunk számára közös, egyúttal azonos. A sze­mélyes istenhit birtokosa bizonyosan Isten birtoka! Ha viszont nem: akkor az ember élete menthetetlen nyomorúság. Unamuno a spirituáíizmus eszméjével párhuzamban a spirituálizmus kö­vetésére életmintát is állít népe, valamint az európai emberiség elé. Ez az életeszmény Don Quijote, kinek követése a don-quijotizmus. Don Quijote az a hős, akiben megvalósul az élet tragikus szemlélete, a hit, a szeretet, a hal­hatatlanság hite s a végtelenség vágya. Személyéhez tartozó, mintegy ki­egészítője: Sancho, de Don Quijote mégis magábanállóatn eszmény. Az új spanyol nemzeti humanizmus eszményképe. Don Quijote helyzetét a spanyol nemzet és nemzeti gondolat felé ab­ban tudja Unamuno a róla szóló magyarázat szerint, hogy a nemes lovag élő, egész, valódi hitü és hithű harcos, akinek még kételye is a hittel tart rokonságot. Don Quijote az igazságot akarta, ezért élt és ezért halt meg s éppen ez a szenvedélyes szakadatlan igazságszeretete az, ami halhatatlan­ságát jelenti. Hite s igazságszeretete után Don Quijote határtalan hősiesség­gel küzd, ha kell a világgal szemben, csak azért, hogy eszméit és eszmé­nyeit megvédje. Heroizmusát nevezhetik mások lelkibajnak, de Unamuno benne látja s hiszi az egyén életmintáját, akit igyekezett megvalósítani szép, szabad életében és akit nekünk ajánl. Azzal nem törődik, hogy kevesen kö­vetik mintáját és mosolyognak a ’nemzeti humanizmus hősén, aki egyedül áll

Next

/
Oldalképek
Tartalom