Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Narancsik Imre: Miguel de unamuno. (1864-1935)
NARANCSIK IMRE: MIGUEL DE UNAMUNO. (1864-1935.) A tavalyi esztendő egész Európára terjedő vesztesége Unamuno tölünk és közülünk való távozása. Sajátosan spanyol, valamint egyedülállóan európai szellem ez az ember, akinek halála egyformán érinti a román és egyéb nyelvcsaládhoz tartozó mai és utánunk jövő értelmiségi nemzedékeket. Sajátossága: gondolati gazdagsága, tisztánlátása, mélysége, útjelző bátorsága, beszéde, írása, magatartása szerint. Minden megnyilatkozásában gondolkodó művész és művészi bölcselő, aki a köveseké volt és marad, tehát a kiválasztottak írója. Vezető írásművészünk és a vezetők írója. Olyan Unamuno, akit kevesen olvastak s olvasnak nálunk, még kevesebben ismernek igazán, de aki ismeri a komoly, tiszta, nagy művészt, könyvét kezéből nem teszi le többé. Ismétlem: Ismeretlen nálunk. Annyival inkább tartozunk, hogy életét, ezen belül munkásságát, személyiségét értékeljük, tisztán lássuk, mert senki sincsen, aki annyira számot tartson mai olvasott európai íróink közül a megmaradó korszerűségre, a változatlan, sőt teljesedő értékelésre, mint Miguel de Unamuno. Jelentősége ugyanis az, hogy nemzeti, de nemcsak »nemzeti állásfoglalású művész, hanem az európai egyetemes szellemiség képviselője is; egyszerre spanyol és európai. Óntudatos szabad következetes szenvedő. Igen, szenvedő, mert éppen szenvedése alakítja életét értékessé, műveltté, művészivé, alkotóvá. S éppen a. szenvedés élethalálküzdelme teszi, hogy Unamuno korunk kereső, váró emberének többet mond, mint Thomas Mann, Romáin Rolland vagy Bemhard Shaw. Mai író-bölcselőink között a legelső. Elsősége, hogy pártok, csoportok, nemzetek, fajok feletti, pedig sajátosan európai, egyúttal spanyol. Nemzetét tanítja, de Európát is oktatja. Mert életszenvedlése tette tanítónak és tisztította szellemi vezetőivé, az olvasó Unamunóban a bölcs, nagy európai testvért találja meg, aki az új európai földért éd emberéért élt. Unamuno Bilbaoban született 1864-ben. Keyserling kiváló könyvében a Das Spektrum Europas (Az európai színkép)-ban úgy magyarázza, hogy Spanyolország s népe számára ma Unamuno Ortega v Gasettel a kifejezett nemzeti szellemiségét jelenti, miután a baszk népben a műveltség ősrégi lelkisége testesült meg, amely az afrikai kultúrkörrel van rokonságban. Miguel de Unamuno 1891-től a salamancai egyetemen a görög irodalom és a latin-castiliai nyelvészet tanára. Egyetemi munkásságán kívül sokoldalúan ír: bölcselő, bíráló, drámaíró, lírikus, társadalomtudós, újságíró, elbeszélő. Szóval: népe tanítója, hivatásos nevelő, aki Európa újjászületését, népe életújulásával kívánja szolgálni. A múlt század utolsó éveiben a nemzeti eszme erőtlensége korában kezdi el Unamuno irodalmi munkásságát. A spanyol nemzeti eszményt Don Quijoteben látja s ezzel a felfedezésével magyarázatot ír „Don Quijote és Sancho élete" címmel (1905) Cervantes regényéhez. Pár fejezet kihagyásával a regény mai értelmét igyekszik megfejteni s két köteten át Don Quijotében a lélekért küzdő spanyol eszményt rajzolja meg. Don Quijotet a dicsőség, a küzdelemvágy, a halhatatlanság élteti s eszményiségének alapja a csillapíthatatlan éhség az örökkévalóság és véghetetlenség után. Unamuno számára Don Quijote a hit, a humor, a jóság, az emberi eszmény alakja, akiben a spanyol bölcselet, közelebbről a spanyol életbölcselet mintáját látja. Ez a bölcselet viszont a halhatatlanságé, a hité, az igazság
