Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Narancsik Imre: Miguel de unamuno. (1864-1935)

ba vetett hité, amelynek székhelye a szív.1

)

Don Quijote személye s élete a spanyol nép és ezzel együtt az európai ember számára Unamuno szerint azit tartalmazza, hogy a boldogság elérése miatt térjünk vissza a quijotei eszményekhez a mai eszménytelenségből.

1) Das

Leben Don

Quijotes

und Sanchos. Nach Miguel De Cervantes- Saavedra erklärt und erläutert. Berechtigte deutsche Übertragung von Dr. Otto Buek. II. B. München, 1926. 247/8. old.

2) Das tragische Lebensgefühl. Berechtigte deutsche Übertragung von Robert Friese. München, 1925. 44. old.

A salamancai egyetem tanára és rektora 1905 előtt és után folyton ír. Néhány kötet költemény, pár színmű, több neveléstudományi, irodalomtörténeti, nyelvészeti, vallásbölcseleti munka jelzi alkotóerejét. S ekkor 1912-ben kiadja élete főművét: „Az élet tragikus érzése az emberekben valamint a népekben" címmel. A tragikus életérzés az agónia érzete, amelynek személye Don Quijote. Ahogy Don Quijote úgy Unamuno is végigéli az élethalálharcot. „Az élet tragikus érzése" a bölcseiét, a hittudomány, a költészet különös keveréke s olvasása, egyúttal tanulmányozása közben győződhetik meg róla az ember: századunk egyik megragadó műve, amelynek tökéletességét csak egészen «nagy alkotó művészek érhetik el. Mi benne a megragadó? A személyes üggyé váltsága, mert a műben Unamuno hitvallást tesz •egyéni evangéliumi humanizmusáról. Azért ellensége a protestántizmusnak ugyanúgy, mint a dogmatikus római katolicizmusnak, azért utasítja el az anyagelvűséget, a racionálizmust, a szabadelvűséget, megtagadja Descártest, Spinozát, Kantot, Hegelt, Tarnest;

de

a reformáció óta legreformációsabb hittudóst Kierkegaardot „testvéremének hívja s követi. Kierkegaardon kívül, másodsorban hatották rá még Marcus

Aurelianus,

Ágoston, Pascal, Rousseau, Carlyle,

Emerson, Dosztojevszkij,

Tolsztoj és Nietzsche. Éppen ezek az emberek számára mintát mutatók, hogy az életet nemcsak az értelem oldaláról lehet, sőt innét tán legkevésbbé lehet felfogni. Csakis az akarat felöl érthető az emberi élet s innét nyerjük az élet tragikus érzetét és képét. Ebben a felismerésben annyira biztos, hogy így ír: „Mindég élni, de nem mindég megismerni, mint az alexandriai gnosztikus akarta. Mert más dolog az élet és más a megismerés. Sőt tán mindkettő ellentettje egymásnak, olyanannyira, hogy minden élőt értelemeMenesnek, mint ellenmondónak s nem pusztán értelem kívülinek és minden értelemmel feífoghatót életrombolónak mondhatunk. Éppen ez hozza létre az élet tragikumának érzését."2

)

A tragikus életérzés ábrázolását ebben az értelemben találta meg Unamuno Velasquez Krisztusában, amidőn Krisztus állandóan haldokol anélkül, hogy meghalna s az övéi számára a halhatatlanságot éppen ez a szakadatlan haldoklás mint élethalálküzdelem, biztosítja.

A folytonos munkát elősegíti, hogy Unamuno tizenöt nyelvet ért és beszél, viszont gátolja, hogy küldetése arra kényszeríti, hogy elnyomott népe érdekében egyre teljesebben tiltakozzon. 1916-tól 1918-ig adja ki hét kötetben összegyűjtött tanulmányait, amelyekben a spanyol lelkiséget és nemzeti érzést a történelem feletti, magyarázhatatlan tulajdonképpeni lényegből, a szülőföldből és a történelemből vezeti le Ez a terjedelmes tanulmánysorozat rendkívül ismert és nagyhatású, egyúttal hozzájárult, hogy Unamuno nevét Spanyolország határain kívül is becsüljék.

A húszas évek elején történt, hogy két újságcikket írt, mire a valenciai törvényszék felségárulás miatt tizenhat évi fegyházra ítélte. A királyi kegy megsemmisítette az Ítéletet, de Primo de Rivera

tábornok

durva parancsuralmi intézkedéssel 1924-ben Fuerteventura szigetére száműzte. Egy francia vitorlás azonban megszabadítja rabságából a költőt s Franciaországba viszi, ahol Párisban az Arc de l'Étoile közelében lakott és írt. Már Fuerteventuran titokzatos, majdnem misztikus élményei vannak, amelyek Párisban, távol nyolcgyermekes családjától, szülőföldjétől, nemzetétől továbbgyarapodnak és mélyülnek. Ezeknek az érdekes élményeknek eredménye „A keresztyénség agóniája" című írása, mely elsőízben franciául jelent meg 1924-ben. Miután P. L. Couchoud; aki ismerte a tragikus életérzésről szóló könyvét, megkérte, hogy a „Keresztyénség" című gyűjteményes sorozata egyik köteteként írja meg ezt a nagyobb tanulmányt. Couchoud lelkiismeretes keresés után