Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Galló Tibor: Pályaválasztási problémák

kereskedelmi kurzussal a cseh-német levelező 750 Ke. kezejőfizetés után két és fél év múlva 1200 Kc-t kap. Azonban, ha a protekció hiányában ezen kísérletek eredménytelenek maradnak, utolsó mentség a főiskola.

A köztársaság keleti felében azonban egész más a helyzet. A nagy magán vállal a tok száma sokkal kisebb, rentabilitásuk bizonytalanabb, tőkéjük pedig ritkán éri el a nyugatiakét, ennélfogva nem is vonzanak annyira.

így az érettségivel állást keresők állami állásba igyekeznek jutni. Az egyetlen pozitív eredményt Ígérő vállalkozást, a tanítói pályát kivéve, az állam nem csak, hogy nem korlátlan, de túlságosan is korlátolt mennyiségben vesz fel középiskolai végzettségű egyéneket. Néhány elutasító válasz után a kérvényező — ha nem akar tanító lenni —< kétségbe esetten elhatározza, hogy tovább tanul1. A főiskola ilyen esetben pillanatnyilag megoldást jelent, de nem végleges célt. Ez a főiskolástípus, munkájával nem sokat törődik, a nagyváros minden lehetőségét felhasználja, hogy megfelelő keresethez jusson s ha ez sikerül, sok esetben abbahagyja tanulmányait. A főiskolásélet sokkal nehezebb, mint ahogy elképzelik. Itt még Marx hívei is belátják a nyolcórai munkaidő elégelenségét és ugyancsak dolgoznak tíz-tizenkét Órát, ha boldogulni akarnak. De, hogy mit jelent ilyen munkát végezni — gyakran éhes gyommorral — azt csak az tudja, akinek része volt benne.

Boncolgassuk most kissé az érdekfőiskolást. Ezek azok az emberek, akik kizárólag anyagi okokból iratkoztak be az egyetem egyik vagy másik fakultására. Ez az anyagi ok kétféle. Anyagi kellékek fogyatékossága, vagy főiskolai végzettséggel előkelőbb exisztencia biztosítása. Mindkét esetben közös jelleg, hogy nem oly pályát választ az abituriens, mely szellemi képességének valóban megfelel. Első esetben olcsó, könnyűnek ígérkező pálya választása a vezényszó, ahol hamar végezni lehet s kevesebb pénzbe kerül. Arra persze csak ritkán gondolnak, hogy a diploma még nem kenyér, arra meg egyu általában nem, hogy egy vagy másik szak előmeneteli nehézségeit nem csak a tananyag, hanem sokkal inkább a főiskolások létszáma határozza meg. Nem kell tehát csodálkozniok, ha legszorgalmasabb munkáik ellenére sem tudnak eredményt elérni.

A másik csoport kissé előrelátóbb. Olyan pályát választ, ahol az elhelyezkedés könnyebb. Azt természetesen számításain kívül hagyja, hogy az emberszükségletet sok minden szabályozza, és míg egyetemi pályafutása végeiért, másutt sokkal inkább tudna helyet kapni. Sajnos, egyik eset sem az, melyből a társadalomnak tényleges haszna volna, mert nem bizonyos, hogy aki gépészmérnök lenne, ugyanolyan jó ügyvéd is lesz. Már pedig a társadalomnak nem célja, hogy sok tehetségtelen, haszonleső szellemi munkása legyen, mert ezek bizalmatlanságot keltenek elhivatott kartársaik iránt is. Legyünk inkább kevesen, de százszázalékosak.

A középiskolás végzettség értékének csökkenése és az 1925 év körüli évék enyhébb gazdasági helyzete okozták a főiskolák erős megrohanását. A magasabb szellemi pályák sokkal vonzóbbakká váltak, mint akkor, mikor valóban rendkívüli értékük volt. Ma mindenki, aki csak legkisebb anyagi támaszt érez, főiskolai végzettségre vágyakozik. Pedig nagyon sokan vannak, akiknek pont a huzamosabb anyagi támasz hiánya derékba töri életét. S mi lesz ezekből? Csak nagyon ritka esetben kerülik ki a lelki összeomlást vagy a züllést. Súlyos, nagyon súlyos kórtünetei ezek a társadalomnak. Mindezek okai a ferde gazdasági helyzetben keresendők; a demokratikus eszmék csak elvi megoldást adnak, de gyakorlatit nem. Nem nyújtanak u. i. módot arra, hogy az anyagi egyenlőtlenségek ne tegyenek különbséget az emberek között. A pénzügyi nehézségek odavezettek, hogy a főiskolák újból privilégiummá lettek, a pénzemberek privilégiumává. Nem szabad azonban feltételeznünk, hogy szegény főiskolás nincsen. Igenis, vannak szegény főiskolások, csakhogy a „szegény diák" fogalma megváltozott, Ma nincs főiskolás, aki vagyoni állapotának megfelelőleg kizárólag ösztöndíjakból, vagy más segélyekből, szülői támogatás (nélkül végezze tanulmányait. (Eltekintve néhány izreálita fiútól, akiknek a zsidó hitközség adja meg a lehetőséget, hogy főiskolát végezzenek.) Mert az Ösztöndíjak kiosztásánál nem vagyoni viszony és előmenetel játszák a főszerepet. Ma csak ritka esetben szellemi kvalitás elsőbbrendűsége juttat embereket egyetemre, annál gyakrabban az anyagi lehetőségek külön