Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Bellyei László: A magyar akadémikus ifjúság és az új magyar intelligencia

ismeri és aki tisztában van történelmi szerepével. Ez vonatkozik minden társadalmi osztályra. Erre kell törekednünk.

Cikkem második részében a gyakorlati szervezkedéssel akarok foglalkozni.

Néha talán úgy tetszik, mintha azok a világnézeti kérdések, melyekről beszéltünk, meglehetős távol állnának kisebbségi életünk mindennapi harcától, a praktikus munkavállalásoktól. Hogy azonban a két dolog mennyire öszszefügg, mennyire elválaszthatatlan egymástól, azt legjobban az tudhatja, aki már benne él kisebbségi közéletünkben. Mi a Csehszlovák Köztársaság keretén belül élünk, egyetlen célunk az lehet, hogy a törvények alapján biztosítsuk nemzeti fennmaradásunkat. És épen azért annál inkább fontos, hogy tisztában legyünk azokkal a legfontosabb kérdésekkel, melyekkel naponta találkozunk, melyek bennünket sokszor befonni és megbénítani igyekeznek.

Praktikus munkafeladat annyi van, hogy ki sem látszunk belőlük. Hogy azonban a fiatal magyar intelligencia, így első sorban az akadémikus ifjúság bármihez is országos viszonylatban hozzá tudjon fogni, szüksége van szervezetre. Ezt pedig másképen nem lehet elképzelni, mint egy egységesen összefogó magyar nemzeti mozgalom formájában, mely megadja a határozott világnézeti és praktikus programot, és eljutattja azt a CsMASz-ba, az egyes akadémikus egyesületekbe, a közéletbe kikerült akadémikusokhoz, sőt a meglévő magyar közéleti szervezetekbe, mint ahogyan a Prohászka Körök mozgalma teszi ezt katolikus viszonylatban. Határozottan le kell szögeznünk, hogy egy ilyen nemzeti mozgalomra szükség van. Hogy nincs meg, azért sok tekintetben azok viselik a felelősséget, akik annyiszor csirájában elgáncsolták (pl. brünni ankét 1934. febr.). A felekezeti mozgalmakra is szükség van, de azok önmagukban nem elégségesek. Sehol a világon egyetlen nemzet életében sem voltak annyira elégségesek, és különösen ma nem azok, hogy minden nemzeti alapon álló mozgalmat eleve szükségtelenné tettek volna. Nem szabad arra hivatkozni, hogy a magyar nemzeti alapon álló mozgalom milyen nehezen indul meg és ezzel szemben a katolikus ifjúsági mozgalom milyen szépen prosperál. Itt nem egyénekről van szó. A katolicizmus elismerten a világnak egyik legtökéletesebb szervezete. A magyar mozgalmak pedig egy beteg, nehéz válságokba került, a kisebbségi sorsban menthetetlenül és szervezetlenül széthullott /nemzettest próbálkozásai az élet, a szervezettség felé. És talán épen annál nagyobb szükség van arra, hogy sikerüljön létre hozni a lefektetett világnézeti alapokon álló mozgalmat. Ennek feladata lenne, az ifjúság regeneráló erejében szunnyadó munkatervezetet készíteni és mindenhová eljuttatni, ahol arra már annyira szükség van. Nem a szétaprózott kultúrális és főiskolás egyesületek, hanem csakis egy ilyen egységesen elgondolt és véghezvitt mozgalom tudott /volna és tudna a jövőben a kisebbségi életnek nem egy-két hanem száz meg száz megbízható, erkölcsileg tiszta és öntudatos magyar szellemi munkást nevelni, akikre aztán építeni lehet.

A gyakorlati szervezés második legfontosabb pontja a sajtó kérdése. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet nem kielégítő. Csak a katolikus Új Élet van és prosperál és más semmi. Ha az új magyar intelligencia az egyetemi városokban és a közéletben nagyobb arányú munkát akar vállalni, akkor feltétlenül sajtóra van szüksége. Enélkül egyszerűen nem lehet semmit sem csinálni. Ennek feladata lenne a nagy vonalakban lefektetett világnézetet precízebben kidolgozni, állástfoglalni minden részletkérdésben, reálisan vég